12 csillag
Az Ino titka
luna18Fülszöveg:
12 ifjú titán indul útnak a messzi Cave Nebula csillagköd egy elfeledett pontjára. Az Egyesült Galaktikus Liga 12 különböző személyiséggel rendelkező fiatalt küld a távoli Ino-ra. Eme rejtélyes planétáról segélykérő üzenet érkezik a szövetséghez. Sötét lidérc telepszik a konföderáció fölé. Valaki elárulta a szövetséget, olyasvalaki aki túlságosan sokat is tud az Ino-ról és veszedelmesebb mint valaha. Lehet-e egy apró égitest minden probléma forrása és egyben megoldása? Mit rejthetnek az Ino magas hegyei előlünk. A múlt keserűen visszhangzik a völgyek aranyos vidékein. A sebek be gyógyulnak de az emlékek megmaradnak. A Sötétség eközben terjed s a háború szele lengi be az Univerzumot. Győzhet-e a fény mindenek felett?
Magas hegyormokkal szabdalt vidéken egy apró leányzó, egy alig tízéves kislány nézett fel az éjsötét égboltra, és gondolkozott el azon, hogy vajon még rajta kívül mennyi nép él ott. Ma ez a lány ugyanúgy feltekint az égre, de azt a fajta kíváncsiságot, ami akkor volt, felváltotta a szomorúság. Libra rápillantott a jobb karján lévő különös jegyre, ami egy vízszintes vonal volt, ami fölött egy kiskapu állott. Bár születése óta megvolt, mégsem tudta igazán, hogy mit is jelent. Néha felvillant, mintha jelezni akarna, de legtöbbször nem volt több egy egyszerű képnél a csuklója közepén.
Módfelett zajosabb volt ma a város, az Ainteope követe érkezett meg. Amióta a Ceres holdja is csatlakozott az Egyesült Galaktikus Liga bolygóihoz, azóta ezek a látogatások egyre gyakrabban fordultak elő. Különösen mostanság, Libra is érezte azt a bizonyos szelet, ami a Até egyik holdjáról indult útnak. Azt suttogják, ez időtájt egy új szenátor is felbukkant a Polux képviseletében. Caion szenátor megnyerő küllemű és felettébb intelligens fiatalember hírében állott, ám Libra érezte, ennél jóval többről van szó. A mosoly és a kedves szavak inkább gyomorforgatóan hatottak rá, mintsem barátságosan. S valahányszor Caion felbukkant valahol, az a bizonyos sötét szellő is megjelent. Aki találkozott vele, azt mondta, ilyen jószívű és nagylelkű embert még életében nem ismert, még akik keserűen néztek, azok is egy idő után (különösen, ha találkoztak vele személyesen) teljesen megváltoztak, az a bizonyos ellenszenv hirtelen elpárolgott. De a szemükben furcsa fény kezdett el derengeni. Libra félelmetesnek találta ezt, nem akart egy lenni sok közül, nem akart önelégülten vigyorgó marionettbábú lenni.
Az Univerzum árnyas egén egy parányi fénypont villant fel. Libra csuklóján a különös ábra ezzel egy időben szintén felvillant. A lány ettől kissé hátraesett. Mikor újra felállt, egy kép jelent meg előtte, egy napsárga palota, ahol két sereg csapott össze egymással. Éles csatakiáltások és bronzszínű kardok pengéinek csattogása vegyült a levegőben. Egy vörös ruhás alak az imént gyújtotta fel az egyik kapu szegletét, a lángok között ránézett Librára, és kaján vigyorral ezeket mondta: „A te bolygód lesz a következő…”
Bár a jelenés nem volt több pár másodpercnél, mégis vérfagyasztóan hatott a lányra. Rájött, sohasem lesz az, ami eddig volt, sőt soha nem is volt az. Az sok követ ,akik mind azon fáradoztak,hogy otthonukban a béke ne csak egy legyen a múló hóbortok sokasága között most ezen a parányi planétán ünnepeltek egy látszólagos sikert. Ők, kik sohasem érezték,hogy egyedül lennének a sok ezer nép mellett is. A fényűzés és töménytelen pompa elfeledteti az emberrel a valóságot. Egykoron ezek a szenátorok még esküvel szentesítették fogadalmukat arról,hogy semmi sem fogja befolyásolni őket, csak a fény és az igazság vezeti őket.