A denevérszárnyú sors próféciái

Tasi83

2025. július 11.

A zajló Idő vészterhes
folyama most még csapkod,
habot vet, önmagába
roskadva gyúrja-falja
áldozat-tagjait;
egyszerre kihív, majd provokál is.
A bizonytalanított jövő
egyre összezavart,
kusza rajzolata már aligha dereng.

Az ajzott éjszaka röpteti
még saját mohó-falánk denevéreit,
mert a láthatatlan Sors
is rendre önmaga írja játékszabályait,
megfejthetetlen szimbólumait;
a megvezethető horoszkópok
diktálta kényes kornyomatnak
– félő -, már a kutya sem hisz.

Gonosz hatalmak kiszabta
kettőzött spirál-pályán
egyensúlyozva a végzet
is kicsit minden terelgetésével
az elmúlás felé sodor.

Az emberből végül levedlik
a csalóka misztikum,
mint a titokzatosság
egyetlen netovábbja;
sejtelmes szétszivárgó
neszek lapulnak alattomban,
mert nem tudni ki már
a barát s ki az ellenség.

A megkönnyebbüléssel
egyenértékűbb lehetne,
ha önkívületbe ringatná
az embert a szerelem kristálytiszta,
s mindig őszinte megsemmisülése.
– Az elfojtott éjből átsugárzik
a jóslat, a hogyan tovább
tipikus kérdés-felelete,
s míg létszituációkat tesz
tönkre a denevérek
hieroglif röpte a rossz
hatalmak szabta földi pályán
minden egyes nap
mindent újból kell kezdeni.

Az acsarkodó élettől is azért
érdemes óvakodni,
mert nem lehet rá szüntelen
minden ötödik másodpercben
visszavicsorogni;
dáridózó légtornász-mámorokból
rendre elfogyott a biztosítókötél,
melyet a lábak
alatt szándékosan elvágtak.