A kétségbeesés fullánkja
Tasi83Fülszöveg:
Arcpoétika vers.
Lelkem titkos, senki által nem látott,
dédelgetett kis kuckó-zugában
egy piciny emberke rágja,
suttogva s motoszkálva fülemet!
,, Figyelj magadra! vigyázz mert eltaposhat a világ!”- suttogja
gyilkos öntudattal a megkövesedett s tiszta őszinteséget!
A biológiai lét szentjánosbogara
tudom még őrzi glória-fényét,
hogy mellkasomban a szív-alakú dobogó rózsa,
még épségben ketyeg s dobog!
Vajon még meddig lüktet
bennem a szabad élet érzete?
Hisz testem, mint kegyetlen foglár,
vagy börtönőr kalitkába zár,
s a lelkem emiatt sajog!
Meddig elvethetem a levegő puszta
s vad illatát, a lélegzet jóleső,
s friss érzetét, meddig hallhatom
hogy kedvesem megnyughatik
mellettem harmónia-csöndességben,
s álmában elringatni baljóslatú s kosza álmait,
s megcsókolnám engem szerető,
dolgos szorgalommal lüktető szívét!
S bepillantani halkan s tétován
a gyerekszobába: Vajon szerelmünk
áldott gyümölcse alszik-e?
S mesét vagy regét dalolni
s beszélni nekik,
ha szunnyadó létünket fenyegeti a veszély!
Gondoskodni, óvni, s szeretgetni őt.
S segíteni apámnak,
ha már nehezebben mozdul a hajnali,
s józan munkavégzés
s bíztatni megszorítva
s összefogva munkásgyökerű két kezét,
hogy tudja mindig vele együtt gondolkodom!
Az elmúlás komor,
s halált teremtő virágai,
lassan mintha az Ősz közeledtével
nyitni szeretnék a létet
elorozó gyümölcseiket
belső terem érrendszer mikrokozmoszai között,
s most csak napról-napra
merek félszegen s fokozatosan
fölépítve lépkedni át az életemen!
Tartalommal s gondos értékekkel,
mint kölcsönkapott ajándékokkal
merem csak gondolataim szellemét
megőrizni papírlapon,
vagy gépes szöveg szerkesztő programon,
s csak remélhetem
hogy valaki fenn az égben
meghallgatja türelmes kegyelemmel kérésemet:
Ha lehet, szeretném még zörgő hófehér
üstökömmel unokáimat látni s nevelni
s oktatni nekik az Emberséges magaviselet becsületét,
s talán feleségem gondoskodó,
áldott s törékeny kezét megfogva
átvezetnénk egymást hűséges szeretettel
támogatva az időskori lét érett nyarain!
A kétségbeesés méhfullánkja összetör,
s nap-nap után meggyötör,
hogy vajon lehetek-e?