A LÉLEK MOSHATATLAN GYŰRŐDÉSEI

Tasi83

2025. július 9.

Ember most jobban teszed,
ha jól vigyázol magadra,
mert a világban immáron
szokássá lett, hogy jóindulatúnak
becézett kutya, vagy óbégató
majom-nyelveken udvarolják
körbe a sintér mellett a hóhért is.

Arasznyi hiány tartós vesztese így maradsz.
Valaki másfajta megoldás
talán még jól jöhetne,
ha ennyire tartós
sóvárgás áldozata maradtál.
Mert muszáj be nem vallottan
még szorongva tűrni
a bizonytalannak mondott jövőidőben.
Talán már az anyaméhen
belül az embrió is memorizálja,
hogyha megszülik testének
s szellemének tartós,
halandó fogsága várja őt,
kétes példa okáért.

Segítséget esdő kezeink
mögül bizony mostanság
még mindig rendre hiányzik
mindenfajta hatékony támogató támasz;
tér vagy idő – félő -,
helyre már sosem zökken,
mert megemészti a föld zsigerileg tagjait,
védtelen áldozatait,
hiszen gyarapszik egyre kölcsönökből,
hitelekből épülgető masszív kártyavár,
mely ideje korán hamar leomlik,
elhantolt cseréptöredékek közt
araszol az ember ebben
a nevenincs téridőben,
s nem is fogja megtudni
tán még halála óráján sem,
hogy mi végre?!

Üres foglalattá lett a szó,
ígéret, kézfogások esküje.
Az értelemnek hangzó
hangalak is egyre foszlik,
szakadozz, türelemmel,
empátiával kellene
igyekezve gondolkodni
s ezt nem tanítják az
ún. állami szektorú iskolák,
csakis a Montessorik.

– A lélek keserves gyűrődéseit
nem lehet mosógépbe rakva kimosni,
hogy patyolattiszta legyen,
akár a sokat ismételt
,,tabula rasa” – aszalt arcokon
csillagok tetovált késnyomai ragyognak,
ám egyre kevesebben érthetik
az emberek közt
az egyetemes üzeneteket.
Mert most mintha
már szánt szándékkal tartósan
kímélve lenne a gondolkodó,
tudós agyvelők antennai.