A lélektelen kolóniák súlya

Tasi83

2025. július 11.

Mert most még egyre súlyosabbak,
terhesültebbek nem csupán
csak az éjjelek, vagy a nappalok
– de a világban zsigerileg
megtapasztalható anyagiasodás
a lelketlenségek egyetemes gyarmatain;
a bizakodni vágyás,
a reménykedés utáni
naiv-gyerekeskedő honvágy
– félő –, már nem emlékeztet
a nyüszítő gyerek
és komplikált felnőttkora.
Pedig a nagy ellenállás,
mint egyfajta jogfosztott,
bitorló lázadás még csupán
csak most veszi kezdetét.

Most még csak kelletik
magukat olcsó, senkiházi
kis megfizetett hazugságok
oltárán az ún. nagymenő uzsorások.
Ha százezret kap ajándékba
legalább visszajár,
akár még szánalmas
fejed árán is másfél millió.

Idomítható várakozás leledzik
még bármire, amivel
a másik könnyedén befolyásolható,
és akárcsak a viaszbábú még rángatható.
Visszahanyatlik egy-egy
eldobnivaló szüsszenet-semmiség,
melyet egy szeméttelep mélyéről,
vagy utcasarkok sikátori
mocskaiból kapargattak össze,
mert – tudható – bizony
immár a túlvilág is
egyre sebezhetőbb,
és talán sérülékenyebb.

Minden reggeli elkezdés
egyben biztos és tartós honvágy
is a megelégelt meneküléshez,
hogy muszáj volna változtatni
akár még úgy is,
ha egész álló életedben
kiszolgáltatott hajótörött
Robinsonként önmagad
elől is menekülsz;
sokszor nagyobbat,
brutálisat buktál,
mint egy angyal,
akinek lenyesték szárnyait.

Macskák és egerek kisstílű,
kicsinyes élet-halál fogócskáját
sosem szívlelhetted,
mert naponta saját
bőrödön tapasztaltad
kis kegyetlen mulatságok dáridóját!