A megpattintott húr

Tasi83

2024. május 29.

Szinte októberi, esős Április.
Az eső kendőzetlen pereg alá;
egyre gyúrja, mossa tagjait.
Kókadó, görnyedt emberek vonulása a metrón.
Beletörődött közönyösség tapinthatósága.
Csikorgó fogak között már egyre kevésbé
hangzik fel a kimondani vélt I-gazság!
Ezer zsivány, ha fon tizezernyi hálót,
de szétszakad, akár a cérna.
Öklök párharca sosem csitulhat el;
újrateremti önmagát
az értelmetlen béklyó-agresszió.

Két gyönyör-szomjazó, egzotikus konzum-hölgy
álldogál az utcasarkon;
két hamvas hattyú-kezük reszket a hidegtől;
karbunkulus-szemeikből egy egész Világ kitetszik,
míg olcsó szemfestékük elmaszatolódott.
Alamizsnát nem, csak készpénzt ha elfogadnak.
Drága Hölgyeim! Isten áldja Önöket!
Az utca szennyes, mihaszna sodra
zsibongó ember-tömegekkel áramlik tova;
hajtanák a mindennapi éhbérszerű bevételt,
mely igazi ritkaság,
s csupán csak a tőzsde-cápáknak érhetők el,
no meg a Nagy-halaknak.

Némelyik ügyvéd a kihalt buszmegállóba pillant;
jellegzetes Patrick Bateman-i pillanat ez,
de egyik se szánná meg a didergő hajótöröttet.
Csupán egy-két holdkoros váll,
ha rándul, íves, kiszedett szemöldök szalad tévútra fel.
– Így várakoznak egy álomteli luxus-életvitel után
merészen kutatva az egzotikus bombázó hölgyek is,
hátha valami pénzes hercegecske
egyszer csak fennakad s
a pénz a földből nőhet ki.

Most iszonyú húrok pattanak
meg az emberi Lélek mélyén:
jó volna el-elbeszélgetni egy kicsit igazibb Barátokkal,
kik nem kihasználni akarják a másikat,
de türelmes, szelídített alázattal,
néhány kedves baráti szót
adhatnak ajándékba,
hisz érzik s tudják a mindennapok mocskaiból
hiányzik az emberi Törvény!