A nincsen útjai

Tasi83

2024. március 15.

Barátaim! Bizony mondom nektek jaj azoknak,
kik most a józan ész,
s a világosságot-gyújtó értelem nevében cselekednek:
tanítanak, ápolnak, nemesebbre törekednek.
Mert – úgy tűnik -,
mostan már korom-sötét szűk cella lett a Valóság
s benne a kiszolgált halandó ember-roncsok is.

Sötét-fejekben a megváltó szabadgondolatokat
s tudást már ritkán kereshetitek,
a most-pillanata abszurd-képtelen láncolat,
mely unos-untalan gúzsba köt
s már csak azért se ereszt.
Nevezzük nevén a dolgok bonyodalmasnak
látszó összefüggéseit;
Manapság nm létezhetnek újítani szándékok,
melyek meghozhatnák
a tartós változások előszelét,
s a fényéveken túl mocsaras iszapban,
mint a disznók akként dagonyázunk,
hisz évezredekre elmaradtunk Európától!

Az okos most mintha szándékkal önmagát
korlátozná, míg a balek-idióta,
vadbarom-bunkó immár egyébként
is totálisan korlátolt; kérdezgetik kevesen:
Mit lehetne tenni, hogy a Playstationöző gyerekek,
ecstasy-tinédzserek végre újból elővegyék a könyveket,
verseket, s megpróbáljanak kicsit
mélázva gondolkodni
a bizonytalanított Jövőről?!

Ám amíg a bulvár-média még
mindig pöffeszkedve harsogja
legújabb sztár-botrány szenzációit,
hogy bizony-bizony nyolc osztály
– annyi se sok -, s már érvényesülni,
boldogulni tud az, aki kapcsolatokat épít
– ne várjanak túl sok erőfeszítést a kultúrák őrzői.
Kicsinyes perc-emberkés Senkikből
újabb s újabb celebekké avanzsál
egy-egy exibicionista-törtető,
kit ha megkérdeznek:

Ki volt Arany? Ady? Radnóti?
– Csak száját tátva égbe mered,
mereszti dülledt méla-szemeit,
gondolkozik a semmiről s miközben
egy-egy partiképes Stróman-arc
újabb botrány-könyvet dob piacra,
mert az pénzt fial,
ám valódi haszna nincsen
– a kortárs kultúra szuperszonikus
látomásként egyre sárgaföld alá süllyed!