A Nirvána-Nincsen Törvénye
Tasi83Fülszöveg:
létösszegző vers
Az emberek többségében
mintha egyre fokozatosabban
ébredne fel a kíméletlen,
gyanakvó gyanúsítás,
gátakat emelő, benső
morfondírozás,
hogy ti. araszolniuk szükséges
– ha kell, ha nem –,
tátongó szakadékok szélén.
Nem lehet már mindent
megmagyarázni mindent
vállaló igenek,
elutasításra váró
nemek sorozatával.
Jó volna sokszor úgy
ahogy van elengedni
a dolgok súlyfelesleg-természetét
hadd menjen.
Mert sokszor egyedül
csupán a hallgatás-halogatás
dohszagú gúnyája marad,
a tetetett, szándékos, késleltetett
kivárás taktikája,
mikor nem biztos még hogy egyik,
vagy másik fél mozdulni látszik;
dúlt roncs-életeket
vonszol maga után a spirális Idő.
Semmi felé kapaszkodnak
mostan még egyre a kezek,
hátha valami remélnek,
kuncserálnak a nagy egészből,
bár mindhiába, mert
a kiváltságos babér
mostan kiváltságos
,,egyeseknek” terem csupán;
bujtatott magány szippant
tudatosan magába
kripta-hangú emberarcokat,
akik tán már régóta belefáradtak
az egész értelmetlen hajcihőbe.
Két megálló közti lassított
végállomásban már hiába
is fedezhetnék immár fel
a Léttel viaskodók
olcsó tanúságtételét.
Mert az ember talán jobban
teszi még, ha csupán
a Nirvána-Nincsen törvénye
szerint éldegél; idegen ajtókon,
ablakok hiába is kopogtat,
dörömböl szép szavakkal,
emberi segélykérő sóhajokkal,
azt meg nem hallhatják
soha a szándékosan süket
fülűek tábora,
mert mostan egyre
agymosottabb s ostobák
hangok szabják meg
a keringő-menetet,
s kisstílű, olcsó vigadni
kész dáridók kijelölt nyomvonalát.
A vadul meghajtott
modern zsibvásár után
még legalább
az emberre száz év magány vár.