Kedvencekhez adás
15

A támaszték akarata

Fülszöveg:

Nyári évszakot bemutató természeti vers.

Az égből dühödt s vad ostorcsapásokat sóhajtott villámfogaival a bika-szemöldökű szél! Még a nyári fulladtak szellő részegsége csordultig betöltötte az emberi szíveket, de a tomboló s orkán-ordítású vihar máris kitört! Kíméletlen s kegyetlen ítéletet mondott fejünk felett a júniusi végítélet! Amilyen a nyári lángolás, olyan a téli szunnyadás! S valami megtörhetett a napgolyó tűzkerekű lángpallosa alatt mert minden szörnyűbb lett, s a mennyek bosszúálló golyóbis jéglövedékei házak tarka koponyáin s az emberi betakarításokon, s terméseken vettek könyörtelen elégtételt sérelmeikért!

Szorgos csikó léptekkel elüldözte a pusztító ige piciny vackába a melegítő kánikulát! A levegő azonban csak nem kívánt frissülni!Könyörögni s alázattal és bűnbánók ősi módjára le kellett volna térdelni, hogy mint táltosok varázs-hatalmára az égi természet kegyelmességét kiengeszteljük! Bebizonyította a könyörtelen Anyatermészet, hogy eget s földet mozdító erejével szemben az ember falatnyi akaratereje mit is ér!

Talán csak is a közös tenni akarás, az együttesen munkálkodó egyetemes, s emberséges cselekedet hozhatja csak meg a megváltó megnyugvást! Építeni meg kell tanulni a romokszikla-hányadán, hiszen a tégla, kő szilárdabbnak bizonyul, mint légben kötetett töltelék nélküli kártyavár! Az ember ne veszítse el a támaszték-akaratát.