A TÖREDEZETT SZÍNVONALAK ÁTLÁTSZÓ BŰZE
Tasi83Fülszöveg:
Társadalombírálati vers.
A másokért dobbanó
szív akár az üres,
kihűlt lakás jobbat érdemel.
Festett fecskefarkú-szempillák
seprűje átlátszó exhibicionista függöny,
ahol minden lényeg elveszik,
mert veszni hagyják
a lélek visszhang-cseppjeit.
Az embernek nincsenek
immár nagy világmegváltó céljai,
csak végre meghasadt
tudatalatti-önmagával
kerülhessen önazonos szívvonalra.
Egy gyönyörű szupermodel-bombázó
aligha feltűnő,
mert a túlzásba vitt test-kultúra,
az egészségmánia rombolva
fertőz a Lélek szintjein.
Nyúzott leopárdbunda
– hiába megfizethetetlen luxuscikk –,
rendre árassza magából
az elviselhetetlen dögszagot;
s miközben manipulatív,
csaló módszerekkel
éppen kiszámolóst játszik
egy-egy manipulátor,
hátha övé lehet
az évtized legnagyobb svindlije
– lúzer-balekoknak
elkönyvelt átlagos fickók
belső megfontolás gyanánt
a Dunába ugranak.
Rég elszórva dáridóznak,
mintha második fiatalságukat
siratnák el a régvolt
bohém-búja örök-barátok.
Zümmögő rovar-körtánc
– mostanság csupán csak
ennyit érhet mindennapok
gigászi-elvhű taposómalma,
mert önként sosem jöhet
a munka házhoz,
az csupán egyedül
a nagykutyák s cápák
egyedüli kiváltsága;
mert mindenki már inkább
a láthatatlanul is
a biztos kivezető utat keresné,
míg lehetne, dermedt
zuhanásokká lesznek remények,
csökönyös illúziók, balga hittételek.
Az Idő leselejtezett,
kiszolgált utcáján,
akár az alkalmi részegek,
egymás után támolyognak
félvakon az évtizedekbe beoltott,
kicsinyes-gyilkos megaláztatások,
megtűrt alázatok,
szakadékok felé iramodik
őszinteség s igazság
már egyszerre hiszen
a Jelennel képtelenségnek
tűnhet bármit is kezdeni!