A Visszatérő Kör Szakadása

Tasi83

2025. július 9.

Ha már nem figyelsz – félő -,
a hajszálra felfüggesztett
sziklatömböket sem veheted
már időben észre,
ha alájuk feszkel óvatlan
s azok röpke perc alatt szétlapítanak.

Nem figyelve a halandó Időre
most még rendre megadod magad
mindig csupán csak a Világ
összezavarodásnak indult
atom-zűrzavarait figyelve.
A bizonyosság, mint valami ócska,
huszadrangú, kisstílű
kis spicli benned építgeti magát,
s akarva-akaratlan születésedtől
várod majd elmúlásod is.

Mert most még minduntalan
vissza-visszanézel, görbe-tükrök
torz képeiben pillanatokban
méricskéled tékozló éveid súlypontjait;
s nem értheted, hogy annyi mindent
megtettél már, akár mások helyett is,
s mégsem voltál képes az Idők
spirális rab-bilincsét
letépni bűnös lelkedről.

Már egy ideje csak a pusztán
meghagyott örök felejtés vánkosod
s egyben párnád; kutató szemed
a végtelen horizont felé kacsintgatja
s még most se tudja tán
ő hibázott egyáltalán,
hogy képtelen volt új életet kezdeni.

Csúfosan megzavarodnak emlékeid,
mint kicsinyes s önző
múltad megannyi vétke;
felbontják elrendelt szerződéseiket
nem csupán szív – de embertörvények
szerint is; s míg szívedben
közelítő vész-terhes tomboló
infarktusok okán általánossá lehet
egy-egy tachikardiás üzemzavar,
tudhatod:

a rohammentők rendre késnek fél órát.
Tested lázgörbéi, vészjelekkel
figyelmeztetnének,
hogy a magas vérnyomást
minduntalan elkerüld
s a hosszancukrozott süteményeket.

A hajdanvolt vége-nincs
lét-vonalak helyet egyre
zártabb spirális centrifugás-pályákon
üzen odaátról valami;
szinte flörtölve hívogat,
hogy hagyd itt ezt a méltatlanná lett
hazug Egy-Világot,
még akkor is ha millió
és egy feladatod maradt.
Az önmagadba visszatérő kör
– ha nem vigyázol -,
ideje korán elszakadhat…