A ZSIGERILEG LEHETETLEN DOLGOK VISSZHANGJAI

Tasi83

2025. augusztus 8.

Ellobbanhat a gyengeség
tartós levegője,
mikor óvatlanul
egy infarktus miatt
akár beszakadhatnak
az erek tétova alagútjai;
a nagy sziklányi vérrögök
már hiába is hallanák meg
a segélykiáltást,
melyet a nyughatatlan
szív szondáz.

Mintha már egyre nehezebbé,
terhesültebbé vált volna lebontani
a megélhető, zsigeri Valóság csöndjét,
mely óhatatlanul jelen van,
és körbevesz.

A nagylelkű szomorúság
is egyre tartósabb állapotban
kényszeríti az embert,
hogy tartósan boldog
s elégedett már ne is legyen,
hiszen a boldogság nem
egy tartósan állandó lelkiállapot,
– de sokkal inkább kikényszerített
eufóriás zaklatottság.

Önmaga bíborában,
izomzatában porladhat
el a dobbanó szív,
ha képtelen még
e földi létben meghallgatni
a Mindenség törvény-szavait.

Minden ember magányos
sziget-története mintha
tudatalattira született volna,
s csupán a benső gondolatok
lebegő óceán-vidékén létezhetne,
mert a tulajonképpeni
masszív Valósághoz semmi köze.

Mert színtelenné váltak az érzések,
érintések, és hangulatok súlyai is,
melyeknek még azért jelentőségük lenne,
ha egyszer már létrejöttek,
s adakozva cselekedtek.

A vérmolekulák ádáz
tömeg-tumultusát
egyszerre vonzás-taszítás,
az elhagyhatatlan,
kikezdhetetlen lüktetés égeti el,
vagy épp semmisíti meg.
Minden egyes tétován
sikeredett tett vagy cselekedet
immár mintha
a biztos lehetetlent
bocsátaná el önmagából!