ALVAJÁRÓK, HOLDKÓROSOK BIRODALMA

Tasi83

2026. október 6.

A felgyűlt, összezavarodott

Lélekben ma még a tél erősebb;

perceg a szú, rágcsál

megannyi milliónyi kisegér

a benti személyiség rétegein,

hangulatok szárny-tollait

rendre kiherélik

meg-nem-értett korok

történelmi közhely-tévedései,

pólyába-szorító naiv-gyerekes

szégyen kíséri az embert sokszor

– meglehet -,

egy egész álló életen keresztül,

hogy ti. nem tehette azt meg,

amit igazán szeretett volna.

 

Mert egy megrepedt tojáshéj

ívén csúszott meg rendre

egy-egy jólhangzó terv-akarat,

s míg a megvalósítás egyre sutábban,

tétován ingadozott ide-oda,

akár egy idült részeg ki

visszaszakadt rég önmagába.

 

A Világ most megint

egy rakás hibbant holdkóros

kezén csoportosul;

mert most olcsóbb lett a jeges,

jéghideg rögnél is

a gyufaszálnyi emberélet,

melyet elsercintenek

s az maradéktalan leég;

csupán por s hamu vegyüléke

maradhat utána, s nem tudhatja

senki ki volt az ember híres-e,

vagy csupán egy melós fiacskája.

 

A visszafelé való boldogulást

végig járni – ez volna ám

a nehezen kivitelezhető,

nemesebb feladat -,

mert nagyhatalmak

fokozottan megsüketültek

s nem hallgatják meg kompromisszum

képesség gyanánt

a gondolatokat sem,

legfeljebb a parancsolatokat.

 

Kulturális légszomj

– annyi se sok -,

kiadós makacs konoksággal

szorongatja a Lét küszöbeit is,

ha maradhatnak még

a következő évezredben

egyáltalán könyvtárak

s kultúra-megőrző tanúskodók,

kik hitvány Júdás-aranyak

helyett a szavak

becsületében hisznek s remélnek.

 

Mostan ebben a félig

rabszolga-eszméletben

lassan mintha örökre

megőrölnék, s le is darálnák

a belső lázadó ellenállást

hitvány malomkövei

a tehetetlen vulkánkitöréseknek.