Amőba-Arcok Tengerében

Tasi83

2025. július 9.

Most azon muszáj
elmerengnem, hogy
mi az, mi kidobható,
s vajon mit hasznosíthat
még érzések gyanánt újólag
a tékozló emberi lélek?!

Ha szükséges gyilkos őszinte,
vaskos igazságokkal karöltve
legyen hozzá elegendő lélekjelenlét,
hogy a benső ösztönök
titkos apokrif-törvényeit
egyszerre megértse;
csúnya leckéket,
kisstílű pofonokat osztogatott
ám szép számmal az élet,
s az ember még mindig
nem igazán értheti a mozgatórúgókat,
hiszen csupán csak szerepek voltak,
amikről lehullott kitinpáncél,
s vért, ha az kellett.

Hol marad már
a régóta áhított aranyló középszer,
mint a lehetséges attitűdök,
viszonyulások, viselkedések ellenszere?!
– Most még lelkedre ég mindenfajta réteg,
akár a billog, vagy izzó bélyeg,
mely elválaszt barátoktól,
önző-kicsinyes rokonaidtól is,
majd bűnre csábítna, ha tudna.

Mondd csak, de őszintén ám,
különben nincs
hiteled mások szemében.
Mit csináltál eddig,
miközben mások léteztek
s éltek, szerelmesen szerettek?!

Számos amőba-arc
hömpölyögve úszik
a társadalom tengerében;
színtelen arcát egyre
az érvényesülések csírája felé dobálja,
s ha kell manipulál,
lekenyerezve megveszteget,
mert érdeke, hogy szánalmas,
hitvány élete még
jó sokáig fennmaradjon.

– Végzetünkbe már régóta
becsukott egy titkos,
rozsdásodásnak indult lakat.
Ki a megmondhatója,
hogy mit kellene még
az emberfiának tennie,
hogy boldogabb lehessen?!