Aprócska szem

Tasi83

2023. október 31.

A lélek bizony most menedéket keres;
hitetlenek ártanak neki,
pofonok galádul tépdesik,
mert mindenben, még
a különállásban is különbözik.
Nyugalomban, kedvesed gyöngéd,
megbocsátó ölében nem ülhetsz:
Odakint irigykedő s gonoszkodó
szemek lesik magányodat!
A földre szánt börtönháló
körötted fojtogatva bezárul.

 

Marakodó, mardosó kezek
egymás hajába túrva tépik az új élet
hagymáinak pihekönnyű létét:
Egy ember megtöretett mert könnyelmű,
s nemtörődömség semmitmondón eltaposta
s most a Semmi lett örök társa,
s szenved szívet szaggatón!
Az undor s tehetetlenség mocsara betemet!

 

Bemocskolnak majd téged is!
Hazudnak neked barátságos,
jól hangzó igazságokat s egymásra
acsarkodva fenekednek,
legkisebb porszem-balfékek is!
A lélek most menedéket keres;
hitetlen lókötők ártanak neki.
Kívánja bizony a megelégedettséget,
harmóniát s csendet hogy élete medre
újra tiszta lappal tovább folyjék.
Arcát engedi, hogy megváltó
női kezek simogassák,
míg csak lehet!

 

Egyedül kedvese tartaná még
benne az ingatag meggyőződést:
Nem áldozott le kárba veszettnek gondolt
szerencsecsillaga s hagyja hogy atommagjaira
hulljon körötte a Mindenség,
mely vágyait régtől fogva befogadta.
Hullám-mosolyát küldi feléd kedvesed
s te kételkedőn s félszegen azt mondod:
,,Minden rendben lesz!”

 

S a bizonytalanság ős-bűneivel rátekintesz.
Kiszámíthatatlan ismeretlenség
szép türelmesen felőrli minden talpalatnyi,
józan eszedet!
Úgy szemléled örökkévaló
halhatatlansággal összerendezett dolgaid
s a változó természetet,
mintha máris a világvége
aprócska láncszeme lennél!