Ártatlanságra ítélve
Tasi83Fülszöveg:
Szabadverses Társadalmi kritika.
Kínosan komoly már az ottfelejtett kézfogás is;
mint krétaszín-arcok lenyomata,
agresszor leszel majd,
vagy békéltető tán, ki
megváltja majd szeretteit?!
Lerakott lelked sinein végighúzódik
a tudatos félelem!
Mindenhol törleszkedik az odaférni igyekvés!
A családi otthon tán nem arra vár,
ki igazán megérdemli!
Karrierek csúcsának közelében mindenki megáll,
ha nincs mögötte alkusz s pártfogó!
Elégtelen szakvégzettséggel
megszerezhető bizalom is!
Ami kiábrándít, s vadítja
hajótörött szellemek emberét,
a bunkóság előrejelzése!
Divatozó idiótaság, ami mint
jópofa dolog, megtapad
az emberi jellemen, s náthaként
hagyja hátra szutykát!
– Csicsergő nimfák kacérkodó
prostituáltakként mobil-telcsijükkel flangálnak,
miközben ész helyett
szolárium-bérlettel rendelkeznek!
Bukott próféták merev szabályként
inkább farkastörvények elől menekülnek;
tűzfalak kiszolgáltatott betonjaiba
ütközik a Virrasztó!
Lüktető mirigyekben felbuzog a tetterő;
segítségnek álcázott, flegma Ígéret!
A tanácstalanság helyébe belépő krízis; sistergő
kritikusok között ordít a tudálékosság!
A kettős kordont emel önmaga elé a kifogás,
ha másokat igazán meg akarna ismerni!
Kushadnia vajon miért kell
minden korban az embernek, ki átlagos?!
Lapító kényszerek szülöttje, visszakozz!
A lenti vegetációban mindenki
önmaga hasznát kapirgálja,
s lapít, s már nem
is lehet több haladék;
miféle szánalmas túlszabályozás
kötöz minket a jelenidőhöz,
melyben vesztegelni kényszerül az élő?!
Mindig meglepetés az áskálódó csömör!
– Az átmeneti lüktetés végleg kifárad,
ha elcsitul bennem a meggyökeresedett félsz!