BÉGETŐ PRÓFÉCIÁK, TALMI ÖSSZEOMLÁSOK
Tasi83Fülszöveg:
Társadalombírálati vers.
Végtelen munkák révén
a halandó Időt fordítanánk
le saját magunkra;
ész s értelem, akár egyetlen
precíz-pontos órarúgó
most még tudatosan
vadászna elefántcsonttornyok
mélyén megbújó értékes
kézirat-tömegekre,
porszagú dokumentumokra,
melyeket elfeledettnek
hitt nemzedékek hagytak itt
feltétlen mulandóságuk bizonyítékául.
Az Idő boldogabb végvárai,
akár olcsósított, vagy
lebontásra szánt kártyavárak
észrevétlen beépülnek
a süllyedni vágyó,
sekélyes hétköznapok
talmi díszletei közé.
Az ember még csak-csak megérti,
hogy egész életén át
nem maradhat ideje,
hogy méltóképp befejezhesse
az ádáz befejezhetetlent.
Szelídítő korok álmodozói,
vagy kötekedői
– már olyannyira egyre megy -,
akár a kétszer kettő
megfellebbezhetetlen képlete,
mert az idők álruháiban
,,egyeseknek” még így is
folyamatosan figyelmeztetnie,
résen illik lennie,
mert még itt lebzselne oly sokan,
azok is kik inkább
jó pénzekért lejmolnak kedvükre,
de jóformán két szalmaszálat
sem igen tennének
méltón keresztbe.
Mert önmaguktól
a mindennapi sekélyes gondok
s bajok ritkán szállnak csak el;
talán jobb is, ha a maga
napjait éli a benső lélekben
egymaga a nyughatatlan elme,
akire senki sem hallgatott.
Észrevétlen lyukas ózonpajzzsá
válik agymosott agyakban
minden hasztalan, idióta
számkivetett prédikáció
a jóléti berendezkedés
általános kohéziójáról;
kollektív megrendülés lesz
átkos jussa, ha bárki még
a zavarosban merhet
kedvére pecázni.
Általános korhangulatként
még megülnek
a tömeg-tumultus recsegő fáján,
hol hollók várják
a gyanútlan esendőket.
Összeterelt nagy
rénszarvasnyájak bégetnek
egykedvűen, mintha már kérőznének
a nagy aktusok jogán,
figyelő fejükön
meg-megremeg
agancsok ág-rengetege!