Kedvencekhez adás
9

Béke-hullámhossz

Fülszöveg:

Önmarcangoló vers.

Vajon a Béke mindenkiben
átlényegült összehangolódást jelenthet
a lélek egyensúly-szimfóniáival,
s harmóniás Atlantisz-szigetekkel,
amiket mindahány ember csak van,
s lélegezve s létezésre tör megteremteni kíván?
Mennyire törékeny s idegrendszerek
tévúton járó bolyongó katakombáiban
is sérülékeny s könnyedén megsebezhető a tudat:
A mindig belső önvizsgálatra ösztökélő számadó csönd!

 

A termékeny magány finoman
gondoskodó anyaméhével csak akkor
tud alázattal foglyul ejteni mikor lelkem
gondolája stressz vagy őrlő malom idegesség
felfokozott s örökké aggodalmas tenger-viharaiban,
mint egyetlen magabiztosságot nyújtó
s célban gondosan jelenlevő
hattyúmadár kecsesen ringatózik!

 

Aggódó morfondírozás harapófogója
szorítja méreg-hurkaival
vézna s csetlő-botló félszegségem
bizalom-szikráit,
hogy megtudjam csinálni
s tevékenyen mindenben
közreműködhetek elegendő
s megtörhetetlen akarat-hittel
csak el kell okos s őszinte igaz szándékkal

 

önmagam botcsinálta lelkiismeretével hitetnem,
hogyha törekszem a hidegfejjel is
gondolkozni tudó lelki-béke harmóniára,
akkor nem lesz semmi baj
s valami értékőrző feladat
talán még életemben sikerülhet!

a béke, a nyugalom, és a harmónia
újra születhessek mindig,
mert talán a legfontosabb hogy
egymás mellett és egymásért
örökkön kitartsunk az örök
boldogság és szeretet eltéphetetlen kötelékeivel.
S hogy mit is hozhat a bizonytalan
lábakon remegő, szelíd jövendő talán
még én sem sejtem,
csak igyekszem minden hajszálerem
bonyolultságával a jelenben élni,
és munkálkodni alkotói kedvem átadásán!