Kedvencekhez adás
0

Bentről égve lázadoz

Fülszöveg:

Önvallomás, én-líra vers.

Szerencsétlenül járt utasok példáján
okulva sohasem igyekeztem
beutazni ama városokat,
miknek falai egymásra meredt tekintetek,
miknek kerítései egymás mellé
cövekelt szavak sokasága.
Sosem akartam úgy a tekintetek
mögé bujdosva tekinteni,
hogy a kettőzött bizalom törvénye meg
ne lett volna az egyenlőként szerződő felek között.

Csecsemő-bömbölés hullámain jöttem
én mindig is, s úgy ténferegtem tétován
magamból kikelten,
akár a megtébolyodott,
akit csak ritkán érthetnek meg.
A nyirokszagú magányban korhadnak éveim.
Kövér Stróman-pondrók
görögnek szamárlétra-Életek
trónusain melyek legyökereznek.

Miért létezik, hogy valami nagyot
akarunk minden pillanatban?!
Miért, hogy a városokból ahol
aprópénzre váltják álmainkat?!
Ó jaj az álmainkat egy-két settenkedő
helyezkedő tülekedőjó csengésű szavakra váltja!
Huszonegyedik század te
dübörgő huszonegyedik század.

A délután már kiterjesztett szárnnyal felettem áll.
Az idő hűs folyamként folyik rajtam keresztül,
míg én bólingató árnyak közül
tűnődve nézem a Létet,
mint nyom össze, akár egy berozsdált,
elhasznált malomkő.

Mi lesz velem, ha fejfájós éjjek után
nem léphetek be az ajtón,
mely otthonként eddig mindig üdvözölt?
Mi lesz, ha akikre eddig számíthattam
váratlan torz-groteszk módon hátraarcot
fordítnak nekem s megszegig eredendő
gyerekkori szabályaimat,
amik egészen eddig működtek?!