BEVAROTT SZÁJAK, LEFOKOZOTT ÁLMOK

Tasi83

2025. augusztus 5.

A reggeli, könnyed nyárias szellő,
mintha máris megbontaná
hóhérunk kötelét;
hétköznapokra lépnek
a sötét gondok-bajok,
lopakodó, beszédes
feltételeket terelgetnek
immár ide-oda,
míg csak harsogó torkukon kifér.

Mintha a madárijesztők
in önkéntes módon
ülnének egymás
tövén-hátán karóba húzva.

Mintha immár bevarrták
volna mindenkinek
a szemét és a száját
lakatok súlyaival
csakhogy tiltakozni,
lázadni ne kelljen.
– Szándékosan megvastagított
púder vakolat terjeng
a modellek arcán,
de vajon ki láthatja igazi,
eltitkolt arcukat?!

Jobb volna tán két
igazmondó tükröt
egymással szem befordítani,
hogy meglássák ki hazudik
s ki mond még látszat-igazat.

Mintha csupán megszokásból
máris visszafelé peregtetné
önmagát a sárgára koptatott
kópia; hogy milyenné kellett
volna válnunk, amikor
még telis-tele voltunk
világmegváltó álmokkal,
s gyerekes tervekkel,
egyre szaporodó tartozásaink
mások felé,
így kurvulunk magunk is.
Mintha tudatos
alkalmatlanságunkat
kellene szándékosan
megünnepelnünk.

Jócskán benne ragadtunk
ebben az egyébként
is zsigerileg önfosztogató
rabló Korban, melyből
nem lehet kiút;
mert halandók tán még sejthetik,
hogy a várakozás
minden szempontból csupán
csak a holtak kiváltsága
és erénye, összeraktak
megannyi elcsépelt,
hiábavaló búcsúmondatot.
Égi lefokozást hajtanak
végre babonázó szemekbe
rejtett boldogságról
álmodó égi csillagok.

A Mindenség ócska lavórjában
terjengő fekália, húgy szag
fogadja akármerre is forduljon
az egyszerű átlag, postaládák
mélyén várja a befalazott,
soványka éhbéres nyugdíj,
ami semmire sem elég,
legfeljebb csupán az éhen halálhoz.
A borostás napnak
csupán csak akkor leszen vége,
ha a Gilette-penge véletlenül
mellé metsz s
eltalál egy árván maradt ütőeret!