Bird of prey

Rohamkukac

4. Fejezet

2018. január 3.

A kert, ami helyet adott az összejövetelnek, hatalmas volt. Rengeteg sátort állítottak fel, ami lehetőséget adott a vendégeknek egy kis ennivaló vagy hűsítő elfogyasztására. A jelenlévők között a személyzet tagjai lavíroztak, és tálcán vitték körbe az innivalót azoknak, akik a sátraktól távolabb beszélgettek. A meghívottak igen változatos ruhákban voltak, de tekintettel a tavaszi időre, inkább a világos színeket részesítették előnyben. A kerti pavilonban a zenészek szolgáltatták a hangulatot, leginkább vonós hangszereken játszva, néhányan pedig táncra is perdültek a partnerükkel. Nem olyan messze a házigazda, Sir Frewen mutatta meg az arra kíváncsiak számára istállója szebbnél szebb lovait.

Williamet azonban ezek közül egyik sem érdekelte, helyette annak érdekében követett el mindent, hogy húgával karöltve olyan helyet találjon, ahol Frederick Rais még véletlenül sem veszi észre őket. Azonban minden törekvése hiábavalónak bizonyult, ugyanis a Lord hamarosan megjelent, és széles mosollyal üdvözölte őket. Világosszürke felöltő volt rajta és világosbarna mellény. A nyakában pedig William nagy bosszúságára egy zöld nyaksál.

– Micsoda öröm! Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar viszontlátom önt, és a kedves húgát, Lord Montfort. – Egy hatalmas mosoly mellett hajolt meg előbb a férfi, majd Katherine előtt, akinek kezet is csókolt. Ámulattal futtatta végig a pillantását a nő halványlila ruháján, és nem felejtette el hangosan megdicsérni azt. William foga megint csikordult egyet, ahogy tekintetével követte Rais minden mozdulatát. Nem tudta megmagyarázni az okát, de a férfi zsigeri alapon taszította, és a legszívesebben kirántotta volna a húga kezét az övéből.

– Részemről az öröm…

– Megengedné, hogy elcsábítsam Lady Montfortot egy kis sétára? A kert igazán elbűvölő, és kár lenne elmulasztani a megtekintését és feltérképezését.

Mielőtt William bármit is mondhatott volna, a húga megelőzte.

– Örömmel veszem a meghívását, Lord Rais, és biztos vagyok abban, hogy a fivéremnek sincs ellene semmi kifogása. Igaz, William? – Összehúzott, szúrós szemekkel nézett rá, és a választ meg sem várva fogadta el a felé nyújtott kart, és indult el a Lord oldalán a rózsák felé.

William keze ökölbe szorult az oldala mellett, és ez a társaságában toporgó Richard figyelmét sem kerülte el. Egész végig nem szólt semmit, most azonban karon ragadta a barátját, és egy teljesen ellenkező irányba vonszolta el, fittyet hányva a vendégek üdvözlésére és egyéb kötelességeire, valamint azon hölgyek méltatlankodására, akik a társaságában szerették volna eltölteni az idejüket.

– Megmutatom neked a legújabb hintónkat. Atyám a napokban vette, és…

– Nem érdekel a hintó, Richard. – Kirántotta a karját a szorításból, és újra abba az irányba fordult amerre Rais és Katherine távoztak.

– Nem nehéz észrevenni, hogy igen erős ellenszenvvel viseltetsz Lord Rais iránt.

– Ez sajnálatos mód csak neki nem tűnik fel – vicsorgott, és ujjai megfeszültek a sétabotja gombján.

– De miért?

– Legyen elég annyi, hogy nem tartom túl kellemes személyiségnek.

– Hát, Will… Ami azt illeti, a te személyiséged se… – A mondatot rögtön félbeharapta William tekintete láttán. – Nem mondtam semmit. – Védekezően emelte fel mindkét kezét.

– Mondd csak, Richard. Nem tervezel nősülni a közeljövőben?

A megszólított meglepetten vonta fel a szemöldökét. Az arcára volt írva, hogy a legkevésbé sem számított egy ilyen kérdésre, és hirtelenjében nem is tudta, hogy mit feleljen rá.

– Az igazat megvallva, nem. Nem tervezek házasodni mostanság.

– Ezt igazán szomorúan hallom. Pedig úgy vélem, hogy tökéletesen illenél a húgomhoz.

– Te most csak viccelsz! – Hangosan felnevetett, de rögtön abba is hagyta, amikor a pillantása találkozott Williamével. – Nem, te nem viccelsz… Viszont, ami a házasságot illeti, apám óhaja az, hogy a megboldogult Sir Goldstein lányát, Emily Goldsteint vegyem el. Aranyszívű teremtés, és nem is látok semmi kivetnivalót abban, hogy elvegyem, és így, atyám kívánságának megfelelően, a két bank vagyona is egyesül.

William több szót nem vesztegetett a dologra. Ha még nem jegyezte el a lányt, nincs veszve semmi, Richard pedig ezerszer jobb férjjelölt lenne a húga számára, mint Rais, ha már nem a fajtájukból akar választani magának valakit.

Az eseményről hazamenet nem szólt a húgához, mint ahogy ő sem szólt hozzá. A hintó ablakának peremére könyökölve figyelte Katherine-t, míg amaz az elsuhanó tájat szemlélte. Nem tetszett neki az az ábrándozó kifejezés, ami az arcán ült, és a későbbiekben még kevésbé tetszett neki amit tapasztalt. Rais minden nyilvános eseményen ott volt, és minden alkalommal kiszúrta őket a jelenlévők közül. A húga arcán mindig ragyogó mosoly jelent meg, amikor meglátta, és teljesen levetkőzte hűvös természetét. Örömmel ment bárhova, ahová csak a férfi invitálta és a legkevésbé sem törődött azzal, hogy mindehhez a bátyja beleegyezésére is szükség van. Egy idő után Rais már a kúriában is megjelent. Hol kocsikázni, hol lovagolni vitte Katherine-t. Virágot vagy épp édességet hozott neki, a nő pedig egyre elvarázsoltabb lett. William minden egyes alkalommal úgy mérte végig a Lordot, ahogy egy sólyom a becserkészendő prédát, de amaz csak kedélyes mosollyal válaszolt, némi diadalmassággal a tekintetében.

William ekkor döntött úgy, hogy ideje utánanéznie pár dolognak.