Bird of prey

Rohamkukac

6. Fejezet

2018. január 4.

Richard a gondolataiba mélyedve poroszkált el a Montfort birtokról. Egy újabb kínos napot tudhatott a háta mögött, aminek keretében William nem titkolt szándéka azt volt, hogy egy légtérbe kényszerítse őt és a húgát. Számára ez kimondottan kellemetlen volt, hiszen már elmondta a barátjának a jövőre irányuló terveit, és az is világosan látszott, hogy Katherine a legkevésbé sem szívelheti őt. Rendszeresen úgy tett, mintha ott sem lenne, amikor éppen nem gunyoros megjegyzéseket tett, közben pedig közte és a bátyja között szinte robbanásig fokozódtak az indulatok. Nem egyszer volt a tanúja annak, hogy William különböző módokon állja útját Rais próbálkozásainak és Katherine csendes dühének is. Habár nem tetszett neki, amit látott, soha egy szóval sem tett utalást erre, ugyanakkor a látogatásainak sűrűségét kezdte megritkítani, holott mostanra megtörtént az a csoda is, hogy barátja invitálta látogatásra.

Annyira belemélyedt az elmélkedésébe, hogy fel sem tűnt neki, hogy a hazaút helyett a szokásos sétalovaglási útvonalát választotta. A nap kellemesen meleggé tette az időt, így végül nem vette az irányt a házuk felé. Mások is sétáltak, vagy épp lovagoltak, így még csak fura jelenségnek sem számított, hogy ő is ezt teszi. A színes ruhák, a sétálgató és a padokon ülő emberek némileg feldobták enyhén borongós hangulatát, és már kezdett is megfeledkezni arról, ami eddig a fejében járt. A mosoly, ami az utóbbi időben egyre ritkábban tűnt fel az arcán, most újra megjelent. Szemlélődéséből egy hang riasztotta fel.

– Szép napot, Mr Frewen! – Oldalra pillantva Frederick Raist látta meg egy fekete lovon melléléptetni. – Örvendek a szerencsének. Már rég volt szerencsém önnel találkozni.

– Szép napot! – Kezét a cilindere pereméhez érintette, de a fejfedőt magát már nem emelte meg. – Részemről az öröm.

– Igazán csodálatos az idő, nem gondolja? –Rais úgy beszélt, mintha régi barátok lennének, és ennek az ábrándos megjegyzésnek a dolga lenne folytatni egy korábban megkezdett komoly beszélgetést.

– Valóban csodálatos. – Richard vetett egy gyors oldalpillantást a lordra. Valamiért egy kicsit sem tetszett neki a férfi beszélgetési szándéka, tekintve, hogy korábban is csak pusztán annyit beszéltek, amennyit a formaságok megköveteltek.

A férfi mintha csak megérezte volna ezt, féloldalasan elmosolyodott. Fekete ruhája, haja és szakálla szinte kontrasztossá tették világos bőrét. A hatásban volt valami ijesztő, mert olyan érzetet keltett, mintha nem is élne.

– A legcsodálatosabb akkor lenne, ha egy bizonyos hölgy fénye is beragyogná, nem igaz?

Richard valamiért jobbnak látta, ha erre nem válaszol.

– De, mint azt bizonyára tudja, ezen óhajom akadályokba ütközik. – Richardnak kellemetlen, perzselő érzése támadt az arcában. Kelletlenül fordult Rais felé, és a pillantásuk rögtön találkozott is. – Azonban azt gondolom, ön tudna nekem segíteni, Mr Frewen.

– Mégis miben tudnék én az ön szolgálatára lenni?

– Lenne egy kis apróság, amit el kellene juttatnia Lord Montforthoz.

– Miért nem juttatja el ön?

– Sajnos, valamilyen számomra érthetetlen okból kifolyólag a lord nem lát szívesen a birtokán.

– Akkor küldesse el.

– Nos, épp erre kértem az imént.

Richard összevonta a szemöldökét.

– Elnézését kérem, uram, de nem állok cselédként az ön szolgálatában, és a királyi postaszolgálat alkalmazottja sem vagyok. –Rais hangosan felnevetett a válasz hallatán.

– Ön igazán szórakoztató ember, Mr Frewen. Ugyanakkor, ha azt vesszük, a kérésem inkább volt utasítás. – Richárd keze ökölbeszorult a kantáron.

– Mégis milyen alapon utasítgat, és nekem miért kellene engedelmeskednem?

Rais arcán a mosoly egyszerre volt negédes és hátborzongató.

– Szerintem azt tudja jól. – Richard értetlenül nézett rá, mire a lord folytatta. – Mondja csak! Nem gondolkozott még el azon, hogy egyszer majd valakinek feltűnik az a lelkesedés, amivel Lord Montfort társaságát keresi? A mosoly, ami letörölhetetlen az arcáról, amikor mellette van? Az, ahogy belé karolva vezeti ide meg oda? Valamiért mindig a társaságon kívülre?

Richard érezte, hogy az arcából kifut a vér. Kezdte érteni, hogy mire is akar kilyukadni a férfi, és ezzel egy időben az eddig vidám környezet hirtelen szürke és fakó lett. A lord ábrázatán gonosz mosoly jelent meg.

– Úgy vélem ön is tisztában van azzal, hogy ez milyen gyanút ébreszthet a társaság figyelmesebb tagjaiban. – Kezét végigsimította kecskeszakállán, mintha valamin gondolkodna, holott nyilvánvaló volt, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. –Régen jártam már Angliában és kicsit nehezen jönnek a nyelvemre a megfelelő szavak, de azt hiszem, ezt szodómiának hívják.

Richard bütykei elfehéredtek, olyan erővel szorongatta már a kantárt. Mereven nézett maga elé és már eszében sem volt a mellette lovaglóra pillantani.

– Sejtésem szerint azzal is tisztában van, hogy társadalmunk hogy viszonyul a szodomitákhoz. – Könnyed hangon beszélt, mintha csak a krikettről lenne szó. – Elég pusztán a vád, és a bíróság utánajárás vagy bizonyíték nélkül elítéli a vádlottat. Van egy olyan érzésem, hogy a Frewen család bankári tevékenységeire nem vetne jó fényt, ha a vállalkozás egyetlen örökösét ilyen váddal illetnék. Elvégre önt gyakrabban látni Lord Montfort társaságában, mint bármely hölgyében.

Richard vékony réssé préselte az ajkát, és szinte sziszegve tette fel a kérdést.

– Mit vár el tőlem?

– Csak egy apróságot. – Rais továbbra is kedélyes hangon beszélt, tudomást sem véve társalgópartnere állapotáról. Felöltője zsebéből előszedett egy apró fiolát, és a férfi felé mutatta. – Mindössze tennie kell arról, hogy Lord Montfort megigya ezt, mert, ahogy látom,önt is elborzasztja, hogy mégis milyen feltételezések céltáblájává válhat. Nem igaz?

Richard szikrázó pillantást vetett a lordra, de végül az ujjai körülzárták a felé nyújtott fiolát.

– A pletykák nagyon gyorsan terjedhetnek. Ezt tartsa észben, Mr Frewen.

Rais egy mosoly és egy könnyed búcsúintés után laza ügetésre késztette a lovát, magára hagyva a szinte magába roskadt férfit. Richard keze megremegett, ahogy az apró üvegcsére nézett. A benne lévő folyadék pont olyan zöld volt, mint William szeme.