BOMLÁSOK CINIKUS GEOMETRIÁJA
Tasi83Fülszöveg:
Létösszegző vers.
Fejünk fölött lusta,
labanc-közöny
tartósítottan károg;
cápák lesik minden
mozzanatát,
vagy épp hitvány,
mohó termeszek.
Mert az ismétlődő Élet
kérik naponként
kiadós jussát itt,
hol már minden
négyszeres-ötszörös
drágaságnak örvend;
a mélyen elmaradozó
percek önnön medrükbe
vissza-visszatérnek.
A tejút-szerte működő
szabályok mintha már
régóta nem vigyáznának,
híven őrködnének
a legtöbb ember feje felett.
– Hol egy sürgető varangy,
hol egy zsákmányszerző
hiéna leselkedik
az átlag emberre gazul,
hisz garanciálisan már
minden lejár, még az is
minden egykoron
szavatossági ideje volt,
lavinák s látomások
mostanság éppen
úgy gyötörhetik
a benső lírai Ént,
akárcsak a megalkuvó
külvilágot.
Az ember – meglehet -,
mostanság egyetlen
végleg elnyújtott
harangozásból áll,
akár érzéketlen kőszívű
Küklopsz-gollem,
hogy ti. odakint egyre
tovább kergetik immár
kicsit még önszántukból
is képzeletek mihaszna
képzeletek kedvét.
Malmot s szilárnak vélt
mókuskereket forgató vak
robot-munkát ma
– tévedés ne essék -,
meg-nem-becsülik.
Addig járnak emberek nyakára,
míg kifacsarják szilárdnak
vélt akaratát,
akár a citromot.
Haldokló radarként
az ember egyre kevésbé
láthat túl a messzi horizontok
egénél, melyek a föld golyóbisát
rendre elmetszik.
Most visszhangozzák
egyre-másra a megváltó mantrát:
hallgass s lapulj meg,
akár a gyávák, ha élni
akarsz még egy keveset,
mert hátha nem lesz,
s tán nem is volt ki
kimenthetne téged
e mostani világvége
tartósnak keresztelt
fekália-kupacból.
Nyakig tele vannak
immár feldúlt, megjuhászodott
türelemmel, melyet
mindennapok kálváriája
kényszerít egyedül rájuk;
a még fel-nem-robbant
aggodalmak órarúgója
záros határidőn belül
bármikor berobbanhat.
Angyal-szárny morzsává
lettek a megkezdett életek
echó-hangjai is.