Kedvencekhez adás
3

Csapda-helyzetek

Fülszöveg:

Társadalmi bírálat.

Az ember alantos porszem-podróvá aljasodik,
meghunyászkodva gazsulál
a számító kiskirályoknak,
hatalmasok táborának,
miközben éhbér-gázsikat
megvesztegethetőn kunyerál;
egérlyuk lesz,
ahová vadászó macska is könnyedén befér.
Már nem vesz részt a Világ
tömegesített fejlődésében,
inkább csak tunya közönnyel
eltűrni kényszerül
ember-roncsok módján,
hogy a technikai cyber-civilizáció
mindennapok békességét feldúlva
új kapcsolati feltételeket teremt.

 

Nyakkendőt, és méregdrága öltönyt vesz,
hiszen már a kutyát sem érdekli,
hogy nem a stílusnak kellene diktálnia
a legújabb trendi nívót
– sokkal inkább bizonyos elévülhetetlen
emberi törvényeket kellene jóhiszeműn betartani;
ha kell iratokat, dokumentumokat hamísít meg,
ha az kell hozzá, hogy a ,,kiváltságosoknak”
felkínált mézesbödön-állások
közelébe férkőzzen,
s lefölözhesse a triplasággal kecsetető hasznot.

 

Csupán csak az egyre nehezülő,
galád hétköznapok,
a rutinosan tartós kiábrándulás,
elkorcsosulás ébreszti rá,
hogy totálisan egyedül van,
és csakis önmagára számíthat.
Nincs aki megvigasztalhatná,
egy-két baráti szóra elbeszélgetne vele,
hiszen borzasztóan sürgős lett a Világ
nagy csikorgó rozsdásodásnak
indult malomkereke!

Már mindenki gyanússá lesz
titkos lelki ultrahangján;
valaki csupán csak azért,
mert béren kívüli juttatásokhoz juthatott,
mások pedig, mert mosolyogni mertek
s úgy tűnhetett együttesen kiröhögték.
S amennyiben a harakirí
már nyilvános magánügy
a magánélet méltóságán szégyenfolt is eshet!

 

Ki vesztett vajon többet?!
Az, ki önmagát meg-nem-hazudtolva
inkább önkéntesen felmondott,
hogy silány becsületét,
akárcsak rulett-játékot könnyedén el
ne kótyavetyélje,
vagy aki tudatosan megalkudott
s inkább eladta önmagát könnyen
megszerezhető hasznokért,
mikről azt hihette,
hogy a következmények
előbb-utóbb semmissé,
elbagatelizálhatókká válhatnak?!