CSELÉD-LELKEK VAKONDTÚRÁSAI

Tasi83

2026. október 7.

Jól tudom mostanság

mennyire könnyedén,

könnyelműn, szinte

manipulatíven ingadozik

nem csupán emberek

komisz-hitvány jelleme,

de a hatalomé is;

tán jobb is, ha nem

várjuk sültgalamb-csodát,

mert merőben könnyedén

letoják búsa fejeink

a vadgalambok, búgó gerlicék.

 

Mit bánom én, ha morgós

aggastyán öregembernek tartanak,

akiket kedvükre kiröhögnek,

odabent a Lélek vakondmélyén

még minden esetben független,

s szabadakaratú az is,

aki csupán bilincsbe-vert

rab lehetett odakint.

 

Önzőségünk kicsinyes,

transzformált evilági feszültsége vibrál,

majd átcikáz egy-egy élethelyzeten,

most cselédnek alázott sok úri rend.

 

Hontalan nyomorultságok

sóvárgó jaja szemeteskukák

mellé sodorta – nem csupán

a szegénységek életmódját,

de mindennapok bújdosásait

is kárhozottak közt,

mert az értelmet béklyózó

hazugságok tömegesített kora dívik,

s terjed akár valami fertőző betegség,

melynek ritkán lehet biztos ellenszere,

hacsak nem a szívek mélyén.

 

Mostan vagány suhanc-bandák

penge-éles kése villan

ezüstholdas éjszakában;

tarkopasz, bunkó skeanhead-fejek

kedvükre összeröffenek,

akár megvadult vaddisznócsordák

egy-egy tetszetősebb,

kiszolgáltatottabb préda láttán;

óriási harsogással nukleáris

gomba-felhő terjeszti ki

vattacukor-tölcséreit.

 

Bődült tigrisfogak marnak

naponta húsunkba,

míg az egyszerű átlag is

már úgy van vele,

hogy tehetetlen közönnyé gyűrik,

őrlik mindennapok

szánalmas keservei.

 

S hogy lelkek gravitációit

is bármikor lehúzhatják,

vagy maguk alá temethetik

mindennapok vátesz sors-tragédiái.

Idő-lakatok szent rozsdás

kattogásait immár egyre

kevesebben érthetik,

hogy roggyant földgolyóbison

valahogy túl kellene élni sivár

, sikátor-szagú

, bizonytalan holnapokat.