Cselszövések kapui
Tasi83Fülszöveg:
Társadalmi szabadvers
A sértődött éjszakai mocorgás
reggelre újból leülepszik,
majd elindul az iszapélet.
az elégedetlen sejt-szervek zaja
hányinger-undorral egyidőben
munka indulás idiómája,
a szellemtelepi rokkantság
a felváltva összebőgött gyerek-felnőtt
kicsinyes nosztalgia.
Mert az arcról a színek
róla sértetten lefolynak,
fehér tigris-csík látszanak a bőrön
s a napfény is föladja és leroskad
emészthetetlen csigahús,
konfekció öltönyt vesz,
s a világ kint reked:
A Rendszer nem tűrhet vég-lényeket.
Tudja: protekció, kapcsolat már
már régen a Minden.
Azt mondják, hogy
nem figyelünk egymásra…!
A piercinges köldök,
ami még visszatérhet
az emlékezet tengermélye,
ritmikai hagyaték a kamaszkorból,
vagy amikor azt tanítják,
hogy kell megemészteni a viselkedést,
mint jómodort amitől már
a jóízlésnek is köphetnékje lesz,
a gondatlanság időtlen, ellenáll a kor
úgynevezett illemhelyeinek.
Határtalan a perces hirtelen hírnév
sóvárgása arra, hogy mindenkit
a jólét, a Pénz mozgat s nem
az Ember-gesztusok.
A szavak légindáján
lógni már egyáltalán nem érdemes, sőt!
Kellemetlen groteszk!
Mintha egy félig lefűrészelt hídon kellene
már naponta oda-vissza egyensúlyozva
kötél-táncot járni a Főnökség happy-je miatt.
Elismerjük készséggel, ahhoz, hogy
fizetések legyenek, valakit minden esetben
ki kell rúgni vagy így, vagy úgy
a fenntarthatóság illúziója véget.
De mi inkább az ordenáré,
penetráns sietség
mellett döntünk,
hátha, ne ad j’ isten!, egymást
megirigyelve egymást is elgáncsolva
ellehetetlenítjük.
Mondjuk eszünkbe jutna
néhány embertelen nő, néhány alvó
barát. Aztán újfent az alany, ki nem emlékszik
már csak néhány jelenetre. Várja, hogy
alábbszálljon a köd, hogy elindulhasson,
el ne tévedjen.
Részvét irányította sodródás a Másik
felé, ilyen fogalmakkal, mint „pártfogás”,
vagy „műtermi próba”, ahova köztudott Tilos
a bemenet! „mű-Énidő”
egy szempillantásnyi idő is elég, hogy
bárki a másik agyára mehessen totálisan.
Mintha már nem lennének kiszámítható
véletlenek sem, s közben
a szív, azt mondja: szakadt úttest vagyok haver,
issza magába a spirál-Időt.