Kedvencekhez adás
14

Csupa kérdés-felelet

Fülszöveg:

Kérdés-felelet az élet nagy kérdéseiről.

Hallgasd s figyeld csak, a halk,
óvatos alkony hullongó rozsda-mart
levelek pikkelyeire hullik észrevétlen.
Végig kopogtatja gyöngéden
az esővert fellegek vattacukor-pamacsait.
Varjak tipognak vöröslő avarban, ha jön az est.
Lassan betegesen ballag a sárgaságban
szenvedő kerekarcú Hold.

Merre vagytok drága barátim,
kik egykoron szépen tetsző,
tetszetős szent-ígéretekkel még kiáltatok azért,
amiben hűséggel, részvéttel hittetek?!
Hol maradtak el az éves személyes találkozások izgalmai,
mikor mindannyian ki ki azt mérlegelte,
hogyan, mikor változott fizikálisan ennyit?

Hogy maradtak el vajon az igazi,
kristálytiszta szerelmek, az igazgyöngyből
szőtt vallomások, leánykérések,
mikor a lapuló kis karikagyűrű már többet sejtetett,
mint a balgán elrebegett, szerelmes szó:
,,Mennyire SZERETLEK!”
– Mikor lehettünk úgy teljesen önmagunk igazán?
Mikor újabb értelmetlen profithajhász
értekezleteken kellett szükségtelen
hallgatnunk rabszolgahajcsár főnökeink
újabb szánalmas prédikációit
a megnövekedett profitról,
mely egyedül csak nekik kedvez?
Mikor lehettünk két hetes szabadságot
kivéve homokos szigeten önfeledten
boldogok s elégedettek?

Jaj, nehézkes, terhesült hétköznapok
vesztegzár-taposómalmai!
Az ember újra és újra végig gondolja porszem életét,
miközben Sorsok láthatatlan rokka-fonalai
ítéletet hirdetnek bűnbánó feje felett.
,,Ki volt az, aki többet vétkezett, vagy épp elárulta,
eltaposta embertársait?!”
Kérdések el nem múló, szüntelen sorozata,
melyek válaszokért kiáltanának!
Az életünk felén már rég túl vagyunk!
Most még kérdéses, hogy vajon maradt-e még oly Barát,
Társ, nemes Lélek akire
minden körülmények között számíthatunk,
avagy bitang-galád mód bennünket
is azonmód bedarálnak a sorsot-húzó,
bitangoló manipulálható tettek,
alamuszi cselekedetek?!