Direkt-rontás

Tasi83

2024. április 23.

Ma este dupla szivárványt szült a Lét.

Míg a ringó csöndben töprengek

bennem lassan fogy a Fény.

Odakint miféle tréfa Rodostót teremtett a Világ?!

lenn aludttej-sűrű lesz

az éji béke fenn a háztetők,

közben létfilozófiai kérdéssé

gerjesztve az összetartást

és az etikát egy különös nyájban összepréselődve.

Hiszen mindenki tudhatja

már a Birodalom rothad,

egyre bomladozik,

s nemsokára tán el is tűnik végleg…

 

A filozófia ma sem segített.

Bújj inkább szobád falaiba, tapétáiba.

„Szép vagyok, erős vagyok!”

Ismételd, ismételd naponta százszor.

Hátha már magad is elhiszed a süket,

agyalágyult mantrát és végre megnyugszol.

 

Menj el innen, mint aki menekül.

Tükrökbe beszélj, arcod hitvány torzóként

örökkön megremeg.

Agymosott propagandát zeng a tévé,

vírus bénítja agyad, laptopod.

Aki egyedül van, mindig a senkiföldjén vándorol.

A jövő, igaz, sose lehet kőből,

de drótból készül egy-egy pillanat.

 

Így lépsz be egyre táguló körökbe,

sodródsz jövőd felé veszélyesen.

Aki átlépi az alkudozások,

ígérgetések átjárható kapuját,

beleszédül a lúzer-veszteségbe.

Az ember tudata:

lakat mögé zárt titok.

Mást nem ismer, csak a Lét létezését.

Ha létezik az emlékek túlvilága

akkor az itt lehet a Földön is,

hisz odaát csupán süket Nirvána-sötétség honol.

Nem a végső perc lesz nehéz

– hanem a muszáj megtenni alapképlete!

 

Sosem tanultam meg helyezkedni

sem szituációkban,

sem manipulálható kapcsolatokban.

Hideg ködével fagy rám a hiány,

hiszen csak a nyirkos föld mélyeit kutattam.