Dobbanások zenéje

Tasi83

2023. június 16.

Szobám eltékozolt börtöncellájában,
alig tizenhét négyzetméteren át,
ért a lesújtó hír:
Férjhez mentél,
s többet már aligha
legfeljebb csupán
Versekben bókolhatok feléd!
Te gesztenye-szembogarú,
érett csokoládé-hajú tündér.
Törékeny, piszka vállad fogpiszkálóként
állt őrt feletted, pirospozsgás
mennyország-mosolyú arcod:
Csupa vidámság,
csupa néma sebezhetőség!

 

Nem engedhetem,
hogy csupáncsak szívemből,
s elmémből hirtelen távozó emlékké fakulj,
s rongyolódj csupán folyvást
feledékeny agyamnak jegyzetfüzettel
teszek majd örök panaszt:
Lényegtelen, bagatell dolgaim
közé mint halhatatlan örökkévalóság
Te is megérdemelt helyet kapsz.
Már lassan hét teljesedő éve,
hogy bánatom szögesdrót,
s fertőző könnyeivel a bánatot,
s keserű kétségbeesést önfeledt
kacérságoddal,
napsugár boldogságoddal becézgeted.
S sziklát rengető zokogásban

 

magányos őzikeként hányszor
tölgyfa-vállaimra bújtál!
Ma vagy tán már a távoli jövő
felé araszolva majd téged szólít
termékeny harmóniájával az anyaság:
Örömhír harsan süket fülekben,
égi-zene  de te mennyország-örömödhöz
úgy illene, ha egyetlen tiszta
s megbocsátható percre
visszalebegne a megelégedettség
idéző értelem-szárnyain a halhatatlan,
testet öltött Mindenség,
s ifjonti pojácád hozzád
mindig hűséges szava:
Fiatalságunkban is mindig
megéreztük egymás szívdobbanásait!