Ebgondolat, avagy a boldogság záloga

Denn

01.

2019. december 16.

Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek, nyomban megszólalunk, fittyet hányva az évezredes evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz. Ez az egész csak egy agyament, magát írónak képzelő embertársatok kitalációja. Nos bocs, de tévedsz, hiszen okkal nem szól úgy a mondás, hogy „Tévedni kutya dolog.”

Már közel két éve megértem az emberi beszédet, sőt tudok logikusan gondolkodni is, de persze „kutya aggyal”, hiszen attól, hogy öntudatom lett, még nem váltam lelkileg emberré. Vagy részben talán mégis? Az oldalak előrehaladtával fény derül erre, és arra is, mi történt azon a bizonyos napon, amit a „A Változás napjának” neveztem el, amikor néhány óra alatt, jó pár fokkal feljebb slisszantam az evolúciós ranglétrán, ha létezik ilyen egyáltalán.

De ideje rátérnem a történetemre, mielőtt még besokallnál mondván, egy gondolkodó eb még csak-csak elmegy, ám ha filozofál is oldalakon keresztül, az már gáz.

Nem a legelején kezdem, de ígérem, majd visszatérek a fontosabb eseményekhez. Először azt az éjszakát szeretném felidézni, bármennyire fájó emlék is, mely mindent megváltoztatott, néhány röpke perc leforgása alatt. Mindaddig közel olyan volt életünk, mint mikor az utcán jókora darab párizsi esett ki egy bevásárlószatyorból. Életem legboldogabb percei közé tartozott az a perc, hiszen természetesen felhabzsoltam, és először jól is laktam e világraszólóan finom étekkel.

Szóval ott tartottam, hogyha nem is ennyire, de azért boldogan teltek napjaink hármasban a Gazdinak, Andreának az élettársának, és nekem. Ám eljött az-az éjszaka, jobban mondva egy tisztességtelen ember, a nem kicsit gonosz fajtából, aki más vagyontárgyainak eltulajdonításából finanszírozza aljas életét. Na jó, elég a körmönfont megfogalmazásból, egy mocskos besurranó tolvaj volt. Ha rágondolok, újra és újra érzem, feltolulnak ösztöneim, hogy elsöpörjék az útbolt tudatosult énemet. A szaga örökre orromba vésődött, és valószínűleg nem állnék jót magamért, ha szembe jönne az utcán. Inkább nem ecsetelem, mit tennék vele, mert még a végén elriasztanálak történetem további olvasásától, de talán megérted a motivációmat, ha folytatom az éjszaka eseményeit.