Kedvencekhez adás
1

Egyenetlen elmélkedés

Fülszöveg:

Társadalmi, bíralati költemény

Egyenrangúnak nem érzem magamat,
így nézek szembe veled!
A Világ vackaiból rég kinőttem.
Nézd el gőgöm!
Bújócskás szégyen nem alázhat:
odáig jutottam, hogy nincs,
nem is lehet menedékem.
Térkép itatódik sejtjeimbe,
az idő hegy- és vízrajza,
ami történt s történhet,
a Földre van kiterítve,
beletöltve a mai napba,
az agyamba változó égtájak hasogatnak.

Nem szólok most már senkinek,
vállamba akadtak az évek,
az útjaim elkanyarodtak,
magamnak eladott fogoly,
maradtam kifele kitárva.
Kiszállok ebből a tülekedésből.

Zsinegen fityegünk bár,
mint az akasztott emberek
s marionettfigurák,
de bármikor önálló életre képesek.
A megelégedettség partja felé
már nem visz sem selyem vitorla,
kedvezményes hajóút;
luxus V.I.P.- szolgáltatás.
Megfőtt és megpuhult
csillagok mázolódnak a semmire.

Lassan elalszik ereidben a vér.
Elcsöndesül szádon a szó.
Lám: Süvítő vásznak közt suhansz
a beteljesülés hézagaiban
a hálál ráncai közt.
A megmásíthatatlanság személytelen diadala vagy.
Átlátszik a szándék rajtam s minden,
amit csak akartam.

Titokban kívánt nők teste
súlyosodik fekhelyemre.
Bőröm, létezésem sátra,
rácsokkal van átkaszálva.
Mindig kiszolgáltatottan útnak,
szerelemnek, gyávaságnak,
jó szívemnek önző vakságomnak.

Vagyok: magamnak Lélek-gyarmat.
Gyermekkor rabszolgája,
magát láncoló, szabad rab.
Élek falakba bevakolva,
arcotokon megszépítve,
Mindenségben elhanyagolható fájdalom
s gyönyörűség-pille, idő lángjába beröpítve.

A Létnek színe és fonákja:
ki-ki él a maga törvényei szerint!
Nekünk jogunk van örömre,
nekik hallgatásra:
Ha útjaimnak nekivágok,
már sokan mondogatják hol,
merre fogok orra bukni?!

Lassan öngyilkos fényűzésekért
fölijedek most csupaszon.
Tudom: a perdöntő kopárság
egyszer eljön s jó lesz nekem,
ki még nyomaim keresem
a porban s bűneimet ízlelgetem.
Fénybe függesztem én is repedésekkel
teli arcom s amin társaim álmodoznak,
várom, hogy megfoganjon!

Eszméitek közt bolyongó alak! Ember!
Ne börtönözd be magad!
Gyarlóságod süket cellájának foglya ne légy!
Légy szabad!
Emelkedj önmagad fölé!
Élek falakba beépítve,
kirobbanva az időbe.