ELSZÁNTSÁGOK BIZTOS KUDARCA

Tasi83

2026. június 3.

Csupán csak lassan dereng

fel lelki szemeink előtt két

Világ vékony határsávján

szükséges még híven

egyensúlyoznunk;

mint akik – legalább is -,

szándékosan

hinta-politikát folytatnak,

hiszen képtelenek megfontolt,

átgondolt döntéseket meghozni,

vagy csupán csak tudatosan

értik s tudják nincs

s nem is lehet már

másként cselekedniük.

 

Rozsdás kapuk nyílnak

meg váratlan elszántság

gyanánt szemünk előtt,

de valaki szándékosan

eldobta immár a kulcsokat,

melyek a biztonsági

lakat-zárakat egyáltalán

még kinyithatnák.

Jó volna ki s megszabadulni,

de nincs hozzá szükséges lelkierőnk,

se emberi tartásunk.

 

Az agy s később

az emlékezet megfontolt

lassúsággal szelektálja,

rendezi, majd konzerválja

még a létező, átélhető emlékeket;

leegyszerűsített,

letisztulttá lesz az

összefüggő egész s a minden.

 

Mintha sejtve tudhatnánk,

hogy az lesz majdan

a legnehezebb,

mikor már csakis önmagunkra

számíthatunk, ha egyszer

már árulóság státuszába

zuhant barátság, szerelem,

szeretet emberi törvényszerűsége.

 

Majd lyukas vödrökben

hordozzuk magunkban

a spleenszagú Semmit,

mert csupán csak az

marad meg

s a visszatartott csönd.

Miért, hogy a lényeges,

sorsfordító Sors-perc már

minden esetben

szükségszerűen átértelmeződik

egyik Richter-skáláról

átugrik az érzelmek

másik vonalaira?!

 

Ki értheti?!

Kételkedő kételyekkel

rendre összecsapja

tigrisfogait a biztos kísértés,

miszerint:

a megérdemelt siker mainapság

vagy totál bukást von

maga után,

vagy semmitmondó félreértést.