EMBERSÉG PÁRBESZÉDEI

Tasi83

2024. augusztus 6.

A megfogalmazott, tudatos Végtelenben,
egy védtelen csecsemő szemeinek
tükrén át jó volna a felszínes,
mihaszna-sehonnai Embereket
úgy szemlélni játékos,
könnyed kíváncsisággal,
ahogyan talán két ember összebarátkozik.

Mostan szűk társadalmi szakadékok
feszítő fegyelme kutat,
les reánk szakadatlanul,
s miközben már mindent
s mindenkit digitális nyilvántartások
károsító kereszttüzébe teszünk
óhatatlanul megfeledkezünk;
kisimított, agyon botoxolt ráncokat
még a legjobb plasztikai sebész
sem képes végképp eltűntetni.

Sokszor éppen a szándékosan
visszatartott türelem sem hoz
megnyugvással egybekötött tovább lépést;
a sakkbábuk – vagy így, vagy úgy -,
de minden esetben mozognak,
mozgathatóvá válnak:
legjobb esetekben is odafönntről
manipulálják nagyhatalmi kedvükre őket.
– Utak, kereszteződések ádáz labirintusát
jó volna egyenesen, könnyen bejárni,
abban a biztos-örök tudatban,
hogy minden élethelyzetben van
s lehet kivezető út csapdák harapófogóiból.

Egymásban bolyongó, örök-szerelmes testek
a Mindenség halhatatlan varázslatában légiesnek,
könnyűnek tűnnek, akár a a héliumos léggömbök
egy születésnapi partin.
Találkozásaink öntudatos zavarát
még jó volna őszintén megvallani;
rémálmok helyett a zsongító,
harmonikus álomban tudat alatt megmártózni.
Mindennapok ártó-sanda kételkedésben
is elhinni, hogy muszáj volna
Embernek megmaradni az embertelenségben!

A bizonytalanság árnyait keresztre
feszíti az önbizalomhiánnyal egybekötött tudat,
hogy vajon ki hogyan
s miként végzi mindennapos feladatát?!
Hömpölygő viharok halmazai elől
óvó menedékre ki találhat,
ha senki se ad?!

Szavak gyilkos ostorcsapásai között
még jó volna meghallgatni megértő-elfogadó
türelemmel az emberség kristálytiszta intelmeit.