Kedvencekhez adás
4

Emlékektől a jövőig

Fülszöveg:

Életösszegző, számvető vers.

Jó volna még pár évet,

mielőtt végképp itt hagynám

e földi Létet; tán boldogan hinném,

ha kártyákon kivetnék elém a forgandó,

bizonytalan Sorsot,

s azt mit számomra tartogat,

vagy fénylő ezüst-csillagokból

jósolnák meg a valódi látók,

hogy: Na, vajon mi fog történni

a következő viszontagságos évtizedekben?!

 

Még régen tudom,

hogy kimért Időm kiszabták

a Pákák, s pumpáló

szív-határidőmből éldegélek,

míg csak szerveim bírják.

S míg a Hóhér Idő fejem felett

elzengeti a sajátságos szentenciát:

,,Itt maradtál! Hát becsüld meg jól magad!”

– Sokszor jó volna kicsit dacolni

e hitvány kockázati mérlegekkel:

még legalább harminc egynehány évet,

legalább annyit,

hogyha másoknak sikerülhetett

az Egy-Kedvest megtalálni,

tán én se vagyok reménytelen eset.

 

S mint kispénzű, átlagos alkusz,

aki éveiben alkuszik

– a Lét sakk-lépcsőin fel-le járkálok

s megnézem milyen utakon indulhatok?!

– Igaz dagadék Sziszifuszként,

csigamód-lassan hátamon

cipelem megtörtént életem emlékeit,

de szívem kapujáig

csak kevesen nyerhetnek bebocsátást!

 

Derűs, váratlan találkozásokban,

akárcsak vakszerencsék kontójában

egyre kevésbé hiszek.

Napok hordalékán – ha nem vigyázok -,

inogva még kibillenthetem

életem mérlegét.

Igen ám!

De vajon pontos-e az adott mérleg?

 

A vágyak, álmok képlete

nem csak hitvány, hiábavaló káprázat

– de céltudatos felismerése

összefüggések láncolatának?!

Talán nem lehettem márvány,

csak semmirekellő sár-agyag,

akárcsak a méla Enkidu.

Hiába tűrtem hiába sok évet

méltánytalan sosem lehettem ép,

s egész, élettelen Hiány

s Csönd várakozva várnak…