Emlékektől a jövőig
Tasi83Fülszöveg:
Életösszegző, számvető vers.
Jó volna még pár évet,
mielőtt végképp itt hagynám
e földi Létet; tán boldogan hinném,
ha kártyákon kivetnék elém a forgandó,
bizonytalan Sorsot,
s azt mit számomra tartogat,
vagy fénylő ezüst-csillagokból
jósolnák meg a valódi látók,
hogy: Na, vajon mi fog történni
a következő viszontagságos évtizedekben?!
Még régen tudom,
hogy kimért Időm kiszabták
a Pákák, s pumpáló
szív-határidőmből éldegélek,
míg csak szerveim bírják.
S míg a Hóhér Idő fejem felett
elzengeti a sajátságos szentenciát:
,,Itt maradtál! Hát becsüld meg jól magad!”
– Sokszor jó volna kicsit dacolni
e hitvány kockázati mérlegekkel:
még legalább harminc egynehány évet,
legalább annyit,
hogyha másoknak sikerülhetett
az Egy-Kedvest megtalálni,
tán én se vagyok reménytelen eset.
S mint kispénzű, átlagos alkusz,
aki éveiben alkuszik
– a Lét sakk-lépcsőin fel-le járkálok
s megnézem milyen utakon indulhatok?!
– Igaz dagadék Sziszifuszként,
csigamód-lassan hátamon
cipelem megtörtént életem emlékeit,
de szívem kapujáig
csak kevesen nyerhetnek bebocsátást!
Derűs, váratlan találkozásokban,
akárcsak vakszerencsék kontójában
egyre kevésbé hiszek.
Napok hordalékán – ha nem vigyázok -,
inogva még kibillenthetem
életem mérlegét.
Igen ám!
De vajon pontos-e az adott mérleg?
A vágyak, álmok képlete
nem csak hitvány, hiábavaló káprázat
– de céltudatos felismerése
összefüggések láncolatának?!
Talán nem lehettem márvány,
csak semmirekellő sár-agyag,
akárcsak a méla Enkidu.
Hiába tűrtem hiába sok évet
méltánytalan sosem lehettem ép,
s egész, élettelen Hiány
s Csönd várakozva várnak…