Kedvencekhez adás
4

Érett forróság

Fülszöveg:

Természeti vers arc poétikával.

Részegen terpeszkedett a görbe árnyék,
cirógatva mint a fekete macska bajsza
a csapzottan verejtékező hattyúfehér házfalakat!
A nyári pezsgés glória-érettsége nyitva áll:
Mint a fagylaltozni vágy-akarás
utolsó olthatatlan szomjúság mentsvára!

Hat vagy hét gombócot is megettek egy nyeletre
aznap, hetvenkedő vigécei
a csibészes ifjúságnak,
s a lány-angyalok sűrű sorban jöttek
s mentek kacér öntudattal
s lefegyverző csábos mosolygással,
hogy becserkészhessék
a még gyanútlan hódítani vágyó férfiszíveket.

A megbűvölő kígyószelídítő volt
a Küklopszszerű tűzgolyó:
a Nap, titkos természet-akaratával
felperzselte a nyár gyümölcsízeit,
s barack nektáros szőlővenyigék
úgy roskadoztak harmónia-bódulatban
a kerti árnyékok lugasaiban,
mintha puttony-mennyecskéknek
szánta volna őket a termékeny alkotó: a borász!
Ez a bódult s idilli álmoknak
létező világ a nyári pezsgés
betakarító újszületésének
megérlelődése volt!

2009 ősze volt, s mégis kacifánt-furcsa
öntudattal égetve perzselte
a járda teknős-utcaköveit a nap!
Előkotortam furcsa emlék-könyvtáram
minden élő emlékezet darabjai közül:
az örökké újjászülető szerelmes érzéseket,
s mint valami furcsa s elképzelt áldozati
ajándék úgy szerettem volna meghatódott
alázattal bókolni a hölgy szívek felé!
Mintha csak pillanatok tükördarabjaként
kifutottam volna önmagam
gyermeki énjét hogy ember legyek,
s fűzfapoétaként ízleljem meg
a mézédes nektárszavak
áldott gyümölcseit, amíg még lehet!