HAJÓTÖRÖTT-LELTÁR

Tasi83

2025. október 1.

Kinőtt árnyékod még híven,

kellő némasággal követ;

tétován álldogálsz

még egyik lábadat

a másik után teszed,

merengsz tékozló,

hajótörött-életed kellékei felett,

mert az éteri telefonos hang

volt-nincs hangtalanságba dermed;

az Idő malomkerék-kerekei

lassacskán téged is

éppen úgy bedarálnak,

mint akárki mást,

aki nem volt rest,

hogy elsősorban önmagának

kaparhasson

néminemű gesztenyét.

 

Fojtott szemrehányások között

még most is kellő gyerekes

naivságoddal szabadkozol,

ti. mit nem tettél meg ezért,

vagy azért a hitvány,

semmi ígéretért.

 

A szembesülés már

sok esetben megkerülhetetlen;

nem csupán az exhibicionista

felszínesség kirakatában

– de inkább lelki

megmerülő mélységekben,

azért mert visszatükrözi

a groteszk-nonszensz Jelenvalót.

 

Elemésztve növekszik

tebenned is a ki-nem-mondott igazság,

melyet szándékosan inkább

megtartsz magadnak

nehogy maholnap

végképp kirúgjanak,

vagy eltanácsoljanak.

– Odabent jobb lett volna tán,

ha kibéleled számító önmagad

türelemmel, hogy merészebben

szembesülhess mások

kicsinyeskedő gyarlóságaival is.

 

Kalapács-nehéz kulcsra

zárt kapuk előtt ácsorogsz,

de immáron negyven régen

elmúltál, s már nem fordulhatsz

kedvedre vissza,

hogy megváltoztasd azt,

amiről azt hihetted

megváltoztatható;

mert túlfeszített

húrokként remegsz odabent,

s inkább csak

naiv-gyerekesen szégyelled magad,

nem tiltakozhatsz,

hiszen a keserűségek

tartós, maró sötét folyója

csordogál kiszolgált ereidben.

 

S bármennyire is állnál

még szilárdan önző

tiltakozásod stabilnak

hitt állókövein magad maradtál,

hogy önmagadat többször

már ne kelljen

végesülten megtagadni!