Idő-ketrecek

Tasi83

2023. január 24.

Elhagyott, hajótörött határokon
túl érinthetetlen paradicsomok
kontúrjává változik az édes anyaföld,
háborúk-szaggadta, kopár talaja!
Árok-mély bölcsők sárféltekés fekhelye
sem lehet többet koporsó, de pihentető szerelmi fészek,
titkos nyoszolya!

Virágok finom-gyöngéd szirmait tűzi kecses,
művészi igénnyel hollóéj-hajába
a nemes Nimfa holdkaréjos medencék
titkos fátyolvízesései alatt!
Napsugarak becézgető pengevillanása
csupán simogatón érinti
bronzbarna-testét huncuttan kacagó Istennőnek!
Tüzeket lobbant, apró szivárvány-sercenéseket
megbabonázott szívekbe halhatatlan szerelmek
kellően romantikus piromániája!
Kölcsönös, szent bódulatok
félvakságában tapogatják egymás bimbós-büszke ajkait;
tétova fiú s még szerelmesebb lány!

Érzik dobbanó szíveik már mindketten
írányíthatatlanságok céltudatos ösztöne
felé mozognak s mégis kitartanak
a Mindenség akarata mellett,
hogy két lüktető-szív eggyé lett
megszentelt, harmóniás oltalomban!
Titkos kulcsai-zörrenései mindenható
tekinteteknek egyre intenzívebben hallhatóak!
Testetlen közeg oldozó öle önmagával megterít!

– Kezdődött élet-szikra reménye talán már nem is enyém!
Önző maghéjba zártság ős-állapota:
Ígérget, s tehet – de nem alkuszik!
Törékeny-kegyelmű Lét-magány
folyamatosan sajnáltat s gyámolít!
Furcsa, merengő sóhajok szólítanak a jövőből is:
Mire vársz még?! Ne késlekedj!”
– Időfalak betontömbjébe ütközve
egyre kiszolgáltatottabban látom önmagamat!

 

Önmagunk önös rabjai lehetünk
csupán egy kiszolgáltatott, megtervezett képleten!
Pillanatok örökkévalósága,
mint gyöngéden megkötözött,
megértő-türelmes szerető sokadszor
megfog s talán, ha empátia tudna teremni
a szeretet-magjaiból még híhetnem s remélném,
hogy e gyarló ember,
ki bennem éldegél megváltozik!