Ikarosz

Minona

1

2017. december 7.

A fapadló nyikorgással jelezte a hintaszék okozta fájdalmat. Talán a szenvedésről a széket hintáztató idős úr tehet, aki több kínt élt már meg élete során mint most a padló. Kinek idő festette ősz haja, ráncos megöregedett ujjai vannak, amik egykor táncot jártak a zongora billentyűzetén, és azok a szemek, amik most a távolba révednek és amire már csak az egyikkel lát. A látása romlott ellenben az emlékeivel. Jól emlékszik még a régi időkre, mikor az egyik koncertjük alatt leesett Jin nadrágja és utána órákig sírt, vagy amikor a diáktanács tagja lett még fiatalabb korában, még jóval azelőtt, hogy csatlakozott volna a BTS-hez, és mielőtt minden elromolhatott volna. Minden baj a világ szinten ismertté válásuk után kezdődött mikor már Franciaországba, Magyarországba, Argentínába és egyéb más országokba is jártak koncertezni. Az tette tönkre őket, amiért annyit dolgoztak.

– Min úr vegye be a gyógyszerét – lépett be a helyiségbe egy fiatal ápolónő arcán mű mosollyal, az ajtó nyitódásával egyidejűleg a nyikorgás is abba maradt a tálcát, amiben az orvosságot hozta az ágy melletti íróasztalra tette. Ha annyira érdekel beveszem-e vagy sem akkor ide adod.

– Min úr így megfog fázni, bezárom az ablakot – harsant fel újra a hangja megtörve ezzel a csendet a szobában. Hajdanában szép hírnévnek örvendő, ma már 70 éves Yoongi oldalra fordította a fejét ezzel jelezve a nem kívánatos vendége már távozhatna. Szerencsésnek mondhatja magát a hosszú életéért, ellenben barátaival, kik közül már párat rég takar a sír. Ő látta felnőni a gyermekeit, nem úgy mint a legfiatalabb barátja, aki csak rövid időt tölthetett el a kislányával. Legközelebb a távolodó léptek zajára nézett vissza. Az ajtó nem tépőzáras. A résnyire nyitva felejtett ajtó mögül beszélgetés foszlányok szűrődtek be.

– Kibírhatatlan egy vénember nem csoda, hogy a felesége elhagyta a gyerekei meg idősek otthonába dobták

Mit tudtok ti pletykás nőszemélyek. A pusmogás hamar alább hagyott mikor meglátták a főnővért közeledni. Min Yoongi ismét a kinti tájnak szentelhette figyelmét immár a bezárt ablakon keresztül kémlelhette az égiháborút. A zuhogó eső elhomályosított mindent. Igaz ami igaz az időjárás nem a boldog embereknek kedvezett, mint azon az éjszakán se 51 évvel ezelőtt.

A szobát újból megtöltötte a fapadló és a hintaszék között dúló harc hangja, az apóka elméjét úgy tarolták le az emlékek, mint odakint a vihar a sharon rózsákat.