Kártyavárak és Lyukas Prémiumok

Tasi83

2025. július 11.

Egyszer majd észre
se veszi az ember
s felépíthető kudarcaiból,
kibicsaklott bukfenceiből
néhány hevenyészett kártyavár
semmi perc alatt, vígan összeomlik;
egyszer majd minden résen át
kifognak lyukadni nem csupán a kisstílű,
csenevész tejfog-prémiumok,
melyeket minden alkalmazottnak
jó lett volna legalább év vége felé odaadni,
de a rendes nyugdíjak is,
melyek alapértéke nem változik,
csupán csak az átláthatóságuk,
és értékük csökken folyamatosan.

Mert a minősítések szándékát
sem mondják meg mindig,
hadd tartsák csak egészen
nyugodtan a tartós bizonytalanság
ördögi leple alatt az egyes,
átlagos egyént,
aki semmiről nem tudhat semmit,
hiszen az értelem már
így is egyre csüggedtebben,
kiábrándultabban horgasztja
le álomittas fejét.

Nehéz lehet beismerni,
hogy az Élet sokszor
olyan mintha szélhámosok
és hamiskártyások egyszerre
vernék át egymást,
mert már régóta nincs tolvajbecsület,
míg a világhálói tőzsde-spekuláció fölényes,
leereszkedő közönnyel figyeli
a szánalmas meztelencsiga-vergődést,
melyet rendszerint
egynehány társadalmi közösség
napjában akár többször is produkál.

Közömbös Janusz-poker
arcokkal járkálnak
s kedvükre még guberálnak
egy-egy felhasználható
ipari vagy szemétdombon,
ahol kiskakasok is szoktak
még kapirgálni, hátha találnak
a sárban felbecsülhetetlen kincseket.

– Kicsit jobban belegondolva
az igazándiból lényeges
és rendkívül fontos mondanivalókat,
és bejelentéseket is csupán burkoltan,
adagolva lehetséges odaosztogatni
főként azoknak,
akik megengedhetik még maguknak,
hogy többet fizethessenek érte!

Közhelyek stigma-grádicsán
nem felfelé – sokkal vakondok-vájta
szánalmas üreg-lyukakba kaptatnak
egyre lefelé, ahogy az életszínvonal
is egyre inkább süllyedésbe kezd naponta,
és leamortizálja önmagát!