Két véglet közt keresve
Tasi83Fülszöveg:
Töprengés, elmélkedés az életről.
Mint aki hintán ülve
zuhan, szédülve, tériszonnyal
biztosan, hóhér-kötéllel tartva,
mégis majdnem
leszakadva, úgy hagyom el
tört-szilánkokként napjaimat. Jó volna
még, ha kihullna belőlem
egyszer s mindenkorra már
minden gond s milliónyi baj;
lopott romantikák,
Halhatatlan-Mindenség-érzések egész
sorozata, egyre
kevesebb kenyér-kereset a
következő tíz szűkös évtizedre.
Egykoron engem is – akárcsak
mindenkit -, pórázon rángattak
célok, tervek, álmok
képletei, hátulról kísértettek
előbbre. Távolság s Idő közt
félúton minduntalan elveszett
a valódibb Lényeg;
kétféle áltatás hamiskodó vitái
feszülnek egymásnak már
elég régóta. Hamis
frázisokról tékozló ígéretek felé
ragadják az egyszerű, tehát
megvesztegethető embert is a gyors
meggazdagodás konzekvenciái. A
felszín alatti hitvány Valóság
még mindig ékesen,
tollászkodva szólítja magához
gyanútlan áldozatait, s aki mást
mondd vagy bolond, vagy épp
csak hazudik! Aki nem
szeretne aláhullni villámgyorsan
– félő -, csupán a föld
alá mehet: vakondok, s
férgek sötétlő, alvilági
otthonába. A tudományos deduktív
sejtést is rendre aláássa
egyik-másik propaganda-prédikátor
Kelj Fel Jancsi, nem nyomon
követhető már egyetlen
valamirevaló okfejtés sem! A
szándékos megtévesztőt – bár
leleplezik -, mégsem nyeri el
méltó büntetését, hisz sokan
kétarcún forognak, akár a
forgandó vakszerencse, avagy a
föld! – S míg a Lét
nehézkesen, rozsdásodva forogna
még a zubogó esőcsatornák
mostan rendre megtelnek; félő
a palántáknak annyi!
Kirothadnak gazdagabb termések.
Két véglet közt keresném
sovány életem, még mi hátra
van: a megtalálható
Boldogság aranyló üvegcserepei
is rendre elhagynak, vagy
épp csak becsapnak.