Kedvencekhez adás
1

Két véglet közt keresve

Fülszöveg:

Töprengés, elmélkedés az életről.

Mint aki hintán ülve

zuhan,  szédülve, tériszonnyal

biztosan,  hóhér-kötéllel tartva,

mégis majdnem

leszakadva,  úgy hagyom el

tört-szilánkokként napjaimat.  Jó volna

még, ha kihullna belőlem

egyszer s mindenkorra  már

minden gond s milliónyi baj;

lopott romantikák,

Halhatatlan-Mindenség-érzések  egész

sorozata,  egyre

kevesebb kenyér-kereset  a

következő tíz szűkös évtizedre.

Egykoron engem is – akárcsak

mindenkit -,  pórázon rángattak

célok,  tervek, álmok

képletei,  hátulról kísértettek

előbbre.  Távolság s Idő közt

félúton  minduntalan elveszett

a valódibb Lényeg;

kétféle áltatás hamiskodó vitái

feszülnek egymásnak már

elég régóta.  Hamis

frázisokról tékozló ígéretek  felé

ragadják az egyszerű,  tehát

megvesztegethető embert  is a gyors

meggazdagodás konzekvenciái.   A

felszín alatti hitvány Valóság

még mindig ékesen,

tollászkodva szólítja magához

gyanútlan áldozatait,  s aki mást

mondd vagy bolond,  vagy épp

csak hazudik!  Aki nem

szeretne aláhullni villámgyorsan

– félő -, csupán a föld

alá mehet: vakondok, s

férgek sötétlő, alvilági

otthonába.  A tudományos deduktív

sejtést  is rendre aláássa

egyik-másik  propaganda-prédikátor

Kelj Fel Jancsi,  nem nyomon

követhető már  egyetlen

valamirevaló okfejtés sem!   A

szándékos megtévesztőt  – bár

leleplezik -, mégsem nyeri el

méltó büntetését,  hisz sokan

kétarcún forognak,  akár a

forgandó vakszerencse, avagy a

föld!  – S míg a Lét

nehézkesen,  rozsdásodva forogna

még a zubogó  esőcsatornák

mostan rendre megtelnek;  félő

a palántáknak annyi!

Kirothadnak gazdagabb termések.

Két véglet közt keresném

sovány életem,  még mi hátra

van: a megtalálható

Boldogság  aranyló üvegcserepei

is rendre elhagynak,  vagy

épp csak becsapnak.