KÉTSZÍNŰSÉG ZUBBONY-ÉLETEK

Tasi83

2026. október 6.

Egy adott civilizáció

plasztik-műtétjei már

oly összkomfortos

otthonossággal bírnak itt lent,

elvégre ha búsásan

megfizetnek érte egyesek

akár még inkognitót,

személyiséget is könnyedén

vehetnek s cserélnek;

sugárzó mosolyok

kenyér-osztó melege helyett,

mostanság inkább manipulatív

kétszínűség dívik,

mert a bizalom ősi kulcsait

régen jó mélyre elásták

szorgos enyves kezek.

 

Mintha immár

tolvaj-merénylőknek

is mindennapok kálváriáján

bebizonyíthatnák alapjában

véve mennyire rendes,

s közkedvelt ember ő.

 

Az emberek – ha akarják, ha nem -,

mostan kecsegtető,

simogató, szag nélküli

pénzhez bújnak, dörgölőznek,

s ha csak rajtuk múlik

egyedül minden szembejövő,

ordító reklámfogást,

önmagamutogató

exhibicionista kisstílű

perc-emberkés fellángolást is

kihasználnak csakhogy

bizton révbe juthassanak,

mert minden pillanatban

a számító protekciós érdek

tartja egyedül össze

mindennapi kötőanyaguk.

 

Pusztító horda-átokként

sújtja vadbunkó analfabétákként

részegen dáridózó tinédzserek

kis csoportját dühkitöréses

vulkán-indulatainak hajlama.

 

Az ember ma szűkségből

ölti magára szánalmas,

kiúttalan vergődéseinek

sziszifuszi kényszerzubbonyát;

szívének címzett dupla

infarktus-földrengés lesz

ideje korán egyedüli jussa,

ha nem vigyáz.

 

Mert kulisszafénnyé

savanyodott immár

az egyszemélyes végtelen is.

Egyre többször szándékosan

hajlongani bírnak színvakon

kicsinyes, szánalmas

vásári komédiákban.

 

Ma velejéig hazug-hamis

hitek, eszmék felé terelve

akarják rángatni az embert,

akár megvezethető

birka-barmokat,

mert lejtmenetre

kapcsol titkon a láb,

s a megfáradt ész is,

ha úgy hiheti cél

s terv már mind

hasztalan semmiség,

haldögszag érződik

már mindenen s az egyszerű

ember csupán

legfeljebb fenyvesek erdejében

szippanthat magának

törmelékes friss levegőt.