Kiléptetés

Tasi83

2023. szeptember 20.

Ott úszott, feneklett meg minden…

Mintha már végleg magamra maradtam
volna azon a végzetes fertőtlenítő,
áporodott húgy-szagú kórházi folyosón,
ahol két legénykét szült egymás után a Kedves,
aki csóró pénztelenségem,
Sziszifusziságom okán szakított velem.
S mély, tátongó volt a lelki stigma-seb,
akárcsak kölcsönös hűségek,
összeesküdött árulások méla csöndje.

 

Két vékony csontváz-nővér bejött,
s betolták a műtőbe a Kedvest,
kinek már hordónagyságú pocakja volt,
s panaszkodott karakán-határozottan eleget,
hogy alig várja már, hogy végre igazibb,
karcsúbb nő lehessen s aki, mint kőszikla egyetlen sikolyt,
eltévedt sóhajt nem hallatott,
pedig az epidurális érzéstelenítés biztos,
ami biztos célravezető!

Álomgyönyörű, egzotikus Angyal volt a Kedves,
ki egyetlen, kifejező Mennyország-pillantásával
tartós gyógyírt jelentett hajótörött lelkem komorságaira.

 

Rabbá ijesztettek baljóslatú kripta-falak,
málladozó, szétforgácsolt mennyezet.
S persze a zsírszegény, szánalmas okádék kórházi koszt!
,,Ez itt kérem nem hízlalda!” – tagbaszakadt Ursula-nővér
rikácsoló hanggal vonyított.
Gondoltam beviszem kedvenc húslevesét,
mákos gubáját, somlói galuskáját,
hadd bőséggel a Kedves,
kinek minden lélek-testi energiájára szükség lehet.
Miért nem foghattam gyöngéd, hamvas kezeit,
hosszú, művészi kezeit,
mellyel egyszerre tudott
simogatni, és fenyegetni is?!
Bátorságom – ha volt is -, gyávasággá szelídült.

 

Világos volt, hogy már minden
veszve van párkapcsolatunkban!
A két kis gombóc Arthúr legényke egymás után ordítva,
visítva, akár két csengettyű sziréna egymás után bújtak ki
placenták óvóhelyeiről s mikor feltűnt az igazi férj,
szándékosan elbújtam egy
kibelezett kávéautomata mögé, meg ne lásson!
A két kis plüssmackót még hűséggel szorongattam
egy ideig s bár kértem egy fiatalabb hölgyet,
hogy vigye be a kismamának ajándékomat
kötve hiszem, hogy megtette.

 

Később vezetékes-telefonos hang jelentkezett:
,,Hiányoztál Édesem! – suttogta kisegérke-hanggal,
kissé rekedtesen, mert férje jócskán hortyogott mellette.
,,Miért kínzol? Miért gyötörsz?! – szerettem volna kérdezni,
de csupán annyit feleltem:
,,Nagyon Büszke vagyok rád Csókoltatom a gyerekeket!”
– A fénykép, mely e-mailen keresztül érkezett híven
tükrözte nem csupán a lélektani változások okát,
de egy másik életmód nyomait.

 

Megkérdezlek s tudhatod szavam hűsége tiltja,
hogy hazugsággal vádolhass:
Boldog vagy-e úgy sugárzóan s Igazán?
Vagy ez is csupán egy hatásos trükk,
manipulációs macska-egér játék volt csupán?!
Tudhatod, mert bizton elmondták neked
életed minden napján vigyáztam terád,
s mikor szükségem lett volna rád már nem
is emlékeztél mit ígértél anno az egyetemen!

Akkor feneklett meg minden…