Kívül rekedve

Tasi83

2023. december 28.

Hallgatom a vén aggastyán-este miccenő mocorgását…
A vén Duna szennyes-szürke habja,
akár a foszlott trágyalé-kupac,
örvénylő fekete lyuk jéggöröngyöket
hoz-visz gyorsított futásszolgálattal.
Mázsás árnyékokat vett rám megannyi csillag
s ember-roncsok dédelgetnek egymás között
trónfosztott, ikrásodott neonfényeket.

 

A város már megint zsibongó,
komiszkodó ember-dáridós forgatagban dúskál.
Mintha sokan inkább Dáriusz elveszettnek
hitt kincsesládáját keresnék,
kutatnák mohó zsákmányolással,
semmint hogy a szeretetet,
emberi-baráti jószót magukba fogadhatnák.
Kígyózó sorban állas valamelyik látszat-ingyen konyhán,
ahol egy-két Celebecske, sztárocska még feltűnik.
,,Á! Kedves Művésznő!
Nagyon tetszett a dala a tévében!
Ha esetleg meghallgatná szomorú gyermekkorom rákfenéit!”
Válasz rendre elmarad,
mert két gorilla-agyú, marcona testőr máris ott terem,
s akár nemkívánatos osztály-idegent,
vagy épp K.U.K. kipaterolnak az ünneplő forgatagból.
,,Húzzál innen kis köcsög, míg szépen mondom!”
– hangzik otromba fenyegetés.

 

Eltűnődöm: mintha minden
egyes évben unos-untalan
egyforma sablonnal adományokat várnának el,
és a bűvös 1%-ot.
Ám a gazdag-ember biza háromszor is meggondolja,
mielőtt egyesekkel jót cselekszik!
Bízni benne sem lehet immár!

Akár egy érzékeny szeizmográf,
titkon mindig bejelez a lélek
zsigeri ösztöneiben az érzés:
kiben bízhatok s ki az, kit szándékosan
inkább messzire elkerüljek, akár a pestisest!
Mert egyre gyanakvóbb, számítóbb,
manipulatív lett megint a Világ
s benne az ember csupán csöndes,
gyötrődő átutazó.

 

A megszépített, idillikus álmokat
legfeljebb ha aprópénzre válthatják mostanság.
Pedig én még boldog voltam ronggyá kimosott,
beszélő Teddy-mackómmal,
akiről azt hihettem Barátként mindig
végig hallgat engem s talán éppen
ez volna a titka a nagy Egésznek:
kíváncsiskodó, játékos, gyermeki hozzáállás
a nehézkes, sunyító hétköznapok kálváriáihoz!