Kedvencekhez adás
1

KIVÜLRŐL ÉRZÉKELHETŐ DOLGOK

Fülszöveg:

Gyilkos iróniával megfűszerezett társadalombírálat

Ebben a hangos, szándékolt hanyatlásban,
melyben kacsalábakon
álló kártyavárakból pöffeszkedni
kész stróman földesurak hintenek
szándékolt álombeli Igéket
a jó népnek vajon merrefelé tartunk?!
Mert az nem lehet, hogy kiskirályokat
teremtve önként s dalolva alázattal,
meghunyászkodva szolgálni kelljen sunyi,
spicliskedve kényurakat, himpilléreket.

Már halálosan unalmas lett
az elfáradt, beletörődött romantika is,
miszerint: egy világszépe,
egzotikus szépségkirálynő
nemképes értelmezni-értékelni
egy neki szánt szerelmes költeményt,
s helyette csücsöri,
ajakos hal szájacskáján
csupán csak annyi böfög:
,,Virítsd a Lóvét kishaver!”
– Könnyen feledhető vágyakat,
célokat, álmokat hantolunk
tetszetős saját sírjainkba,

hiszen pontosan s jól tudhatjuk immár:
itt mostanság a gyilkosan
brutális-önző manipuláció,
érdek, s kíméletlen kapcsolatok
diktálják egyedül a trendet,
mint afféle divatja-teremtett
öltönybe bújtatott bunkó-tahókat.

Szándékosan elrejtik csillagok
könnyeit a szupermodellek is,
akik szánalmas influenszerekké
aljasodva adok-veszek buisnesseket
tartanak fenn, s magasztalnak olyasmit,
aminek sosem volt igazi értelme,
hiszen előbb-utóbb mindenki megöregszik,
akárhányszor is fekszik
szépészeti szike-kések alá.

Mintha már mindenki az olcsó,
üres-talmi Látványt szomjazná,
beléje kapaszkodna hívogató görcsösen.
A Létezés örökkön befejezetlen marad,
hisz az Ember mintha már nem akarná tudni,
hogy dolgok s összefüggések
leegyszerűsített látszatait kik,
miként s vajon hogyan irányíthatják?!
Ezért lehet, hogy inkább mindre bólogat
s fáradt beletörődöttséggel csak bólint.

Hátsó ösvényeken is legfeljebb
a filmcsillagok közlekedhetnek parádázó,
puccos ruhakölteményekben,
míg a legtöbb felszínes tocsogó-massza Világban,
mintha mindenki elveszítette
volna átérezhető Emberi arcvonásait.
Károgó-mosolyog mögött néma,
tátongó szakadékba csalogat
a az érzéketlen Valóság.