Láp-tudat
Tasi83Fülszöveg:
Létfilozófiai költemény
Bizonytalan létezés ez!
Akadozik tévelygő döntései előtt a sebezhető szív,
s vér-erek alagútjaiban az élet-ajándékozó oxigén!
– Mennyi megválaszolatlan kérdés élet-nyom létezik
az ítélettevő Idő romjai közt, mire csak kereshetjük,
de nem leljük meg a válaszokat.
Az ember gyenge akarattal még egyre félszegebb,
ingaórák billenésével Kelj fel Jancsiként
billeg s tornázik ide-oda:
Egymásba fonódó balsorsú hibákban
gyökeredzik a tapasztalás ősi mikéntje.
Bizonytalan közegekben s egymás felé rakódik
a tudatosan megélt baklövések,
vétkek, összesűrűsödött kazal-listájáról alfát
s Omegát jelképező kiút-központ!
Örökkévalóságnak készülgető rutinokkal
mindenség s gyakorlat csigaházait dédelgeti
a józan Ész! – A legvégső menedék:
A biztos gondolat, mely naponta kellőn megrágja,
meggondolja a jogos s helyes alapokat:
Cselekvő akaratunk biztonságos döntéseit!
– Arcokon látható tanúskodó ráncok,
ezüstfürtökben bujkáló megtöretettség,
nagy gesztenyeszemű tündérek mosolya.
Sebezhetőségről árulkodó, fiatal fiúcska:
Szinte még maga is örökidőkre gyerek.
A kikényszerített békekötés szívdobbanások
harangjelzéseire vár, még mindig fél s remeg!
Furcsa s szerencsés véletlenek cserélnek
egymással jogos üzeneteket:
Eltévesztett bókok virágcsokrai
közönyös márványszemekben
már semmit sem érnek!
Lehet-e még földi briliánsok
szikrázó csillogásával önzetlenül segélyező,
s felvidító csillagfényes tekintet?
S a megérdemelt boldogságot
az ember már csak csontokat
fogadó árkoknak tartogatja…