LELKEK SZENNYVÍZEI

Tasi83

2025. szeptember 29.

Vaksin, zihálva,

még botorkálva sántán,

akár egy lompos,

kivert kutya menetelni

szükséges még itt e földön

bizonytalanított,

galád holnapokba.

 

Vaksi, könnyen manipulálható

lelkem egyszerre félszegen,

bénán vacog,

mert most már megint

egyre inkább kedvükre

dörgölődnek hétpróbás pojácák,

senkiházi latrok,

új szeleburdi kicsinyeskedő

gáncs-lovagok,

vannak kiket a Jelen tesz

agymosott fertőzötté

s valakit csupán

a rendezetlen emlék.

 

Megint a józan ész

lett sárba eltiporva,

minden alatta gyanakvó-hamis,

mert esélye sincs

már se őszinte igaz szónak,

se önmagát szilárdan

vallató bizalomnak.

 

Mostan egynehány birka

is kellőképp alázatossá

nevelődött megjuhászodva,

nehogy egynehány

kiváltságost megharapjon.

Méltó igent már

az álomgyönyörű ara

se mormol botoxolt

harcsa-szájacskája alatt,

mert előbb az újdonsült férj

mutassa meg folyószámla-kártyáit

s lejmolásokkal bezsebelt

alkalmi kupec-vagyonát.

 

Most még egyre gyűlik

alant s árad, akár

a fekáliákkal terhesült

szennyvíz a tartós mocsok.

 

Hiába is szól vissza

vagy milliószor az a titkos,

benső hang a lélek

titkos barlangrendszereiben,

a rozsdásodásnak indult

fogaskerék agy már hiába

is fogná fel, mi az,

mit még bizton elveszíthet;

mert titkon – meglehet -,

immár régóta kirabolták

az emberi méltóságot is,

egyéb jogokról már

nem is beszélve.

 

Tév s vakhit manapság csalót,

orvgyilkost, rablót egyszerre igazol,

míg az egyszerű ember

tán jobb is, ha tátongó

Dante-vermekbe el bujdosik.

Az ember már legszívesebben

régóta készen állna

a biztos kiszakadásra;

földi átutazó vándorként

eljárná önző dáridós

körtáncait a Létnek,

életéért mégis ki

rimánkodhat egyszerre?!