Lét-morzsák

Tasi83

2023. október 13.

Barátom, aki nem csal, lop, hazudik,
az rövidítve földre hullik s férgek zabálják húsa-csontját.
Árnyékba veszik szüntelen,
és fénytelen várakozik évre, napra, hónapra,
hátha juttatást, emelést, nyugdíj-korrekciót kaphat.
S még éldegél egy darabon bénán,
sétabottal és betegen remélni kénytelen.

Szárítókötélen leng, akár valami elfuserált
kötéltáncos a bizonytalanba taszított Létminimum;
szárított krumpli s csökevényesedett,
megzápult hagymahéjakat sodor Idő és emlékezet.
A legújabb ötéves tervezet!
Az élet mostanság felszínes látszat-játszma,
acsarkodó macska-egér küzdelem lett,
akár ikrásodott trágyalében a kerekarcú Holdkaréj.
Mindenki csupán csak jön,
megy s hamarján távozik,
akárcsak barátnők, feleségek, kedvesek.

Egyiket vérző fekéllyel vittek kórházba,
míg a másik májzsugort kapott,
a harmadik agyát alattomban aprócska
tumor-féreg rágcsálja szüntelen,
s amikor betolják az MRI-tepsibe,
Röntgen-sugarak titkos Morze-jele
betegséget továbbít a sebzett lélek kútmélyire.
Barátom, figyelj rám, de aztán
nekem nyisd ki a füledet!
Balga-ostobán tévedsz,
ha azt hiszed majd melléd állnak
ismerősök, barátok, s azok, kiket eddig szerettél!

Mostanság mindenki csak önző-makacs,
megvesztegethető agymosott feje után megy;
vajon miféle kártékony, gyilkos ciklon tette ezt?!
Kicsit szégyellem is magam helyetted is,
hogy te még hiszel hamiskodó, mézédes-szavaknak.
Vagy már elfelejtetted miként rúgott ki
megalázottan hűséget-hazudott kedvesed,
hogy a lábad sem érte a hitvány sárgaföldet?!

Bizony mondom tenéked öreg barátom!
Így éldegélünk már jó pár évtizede
s egyikünk vagy másikunk metróaluljáróban
sínek közé esik, buszmegállók járdaszigetén kap infarktust,
vagy csupán megbotlik kétballábas lábaival
a mentők rendre negyvenperceket késnek,
míg titkosított fogaskerekei az agynak
azonmód megálnak: dolgoztak már X-év alatt eleget!