MALOMKŐ-ÁLMOK, SÜLTGALAMB-ALLEGRÓ
Tasi83Fülszöveg:
társadalombírálati vers
Elvástak szánkban
a régi tejfogak, akárcsak
jólhangzó ígéretek,
hogy egyszer tán majd jobb lesz,
hogy olcsón kellett,
hogy még a Mindenség-szerelmeket
is tévutakon árukba bocsátsák.
Otromba, kéj-sóvár
vigalom-dáridókba fürdőzik
a XXI. század, s míg az átlag
sültgalambos csodákban
bizakodna ,,egyesek”
luxust lejmolnak,
Ferrarikkal, Porschékkel,
s persze V.I.P. magángépekkel járnak.
Véletlen gikszer immár,
hogy az ember asztalára
mócsing-cafat rántott hús kerül,
s nem száll szájába
ropogós kacsasült.
Megnyúzzák egymást
most egyre divatosabb
evilági divat-trendek.
Már most akár évszázadokig
is nyugodtan el lehetne
méltán vacakolni,
hogy stadionok helyett
inkább árnyékoló fákkal
teljes játszótereket építsenek,
vagy közkórházak újulnának meg.
Most pöffeszkedő basa-bíró
védi méltán, akire
a törvény kódex-betűje
ritkán vonatkozik;
mert ocsmány vétkek,
kicsinyes bűnök fészke
immáron a hitvány Világ is
a kisember egyre csak tűrni,
alázkodni kényszerül
nagyhatalmú kényurak
szorgos pincsikutyusaként.
Most hallgatják önző
fohászukat is a
sorstalan méla árnyak.
Tapló-lelkek más kitaposott
lábnyomaiban lihegnek;
esztelen zsigerlő ledaráló
Élet infarktus-vészjelekkel
rendre végez
észrevétlen áldozataival.
Malomkövek morzsolják
immár millió apró darabokra
a kisemberek egyre kisebbé
zsugorodott vágy-álmait,
amit már ritkán
valósíthatnak csupán meg.
A sekélyes harmónia is
sokszor bilincs,
semmint
megérdemelhető mentsvár.
Mert emberek alkusznak
megalkuvón ingyen-jegyekre
mostanság, hátha bebocsátás
nyerhetnek valaha is
nagymenő alkuszok,
ragadozó tőzsde-cápák közé,
s míg ezen agyalnak meglepően
sokan rendre elfelejtik, hogy
– sajnos -,
egy-egy csúcs-ragadozó
sosem osztozkodik,
s nem is ossza szét
birtokolt zsákmányait.