Már naponta aggódom

Tasi83

2023. június 28.

Érzem azt, hogy a néma gyilkos:
a koleszterin,mindig követ
és nem ereszt el: fogva tart,
s összeroppant,
és csöndesen készül körülöttem
a halál szépen,
türelmesen munkálkodik titokban!

 

Egyre csak fogyatkozik az időm,
a nappalok rövidülnek,
már huszonnégy vagyok
s a diplomámra pedig még mindig várom kell,
mostanság egyre kétségbeesetten és reménytelenebbül,
azért hál’ istennek nem panaszkodom,
csak szegény jó apám

 

és anyai nagyanyám
az aki üres időfecsérlésnek tekinti
az írást és a versfaragást:
egyáltalán bármifajta művészi hajlamomat,
ezért rendkívül el-elszomorodom egyre gyakrabban
– mégis akár a legreménytelenebb helyzetben
az embereknek meg kell tanulnia bizakodni!
Szeretnék az írással utat nyitni
a valós és képzeletem teremtette világok számára,
mert az értékeket s az örökségbe
kapott megőrzendő kultúrát
a hatalmas nagyvilág már egyre kevésbé fogadja

 

be a kívülálló, és törvényen kívüli emberekkel együtt!
És igen érted is aggódom
egyetlenem ki távol vagy tőlem
messze Nógrád bércei között,
ahogy távolodsz tőlem én hozzád
egyre közelebb leszek, és hallom szemeidnek
tükörtavában a bánatot, fájdalmat, és örömet:
annyira szeretnélek vigasztalni téged!
A családom miatt is aggódom,
tőlük kaptam az életet
és a tanácsbölcsességeket,
de nem akarom hogy egyedül
hagyjanak még az élet sűrűjében,
sajnos érzem, hogy még nem lehet!