Megfelelési kényszer

Tasi83

2023. február 11.

Meglehet, már megundorodtam rég az Egésztől…

hogy úgy kell tenni,

mintha púp a hátunkon foglalkozásokat,

olcsó munkaerős állásokért repesnénk,

s mindannyian odavolnánk

hogy mások két órákat

dolgoznak lazsálva naponta,

a másik meg tizenkét órába belerokkan,

s aztán éppen ezekkel:

Sorsot tűrő pálcika-emberekkel közlik,

csiricsáré kegyelemmel:

,,Ennyi a béretek!

Én a helyetekben repesnék, hogy ennyit is kereshetek!”

– Önsajnálat, kisebbrendűségi érzés,

becsületvesztés öngyilkos levében ázik
most mindenki:

Sokak fejében bizonyára

megfordult már mi lenne,

ha nem volna több Holnap,

gürcölés olcsóságba nyert éhbérekért!

És Senki sincs a de humanizált ég alatt,

aki fennszóval hirdetné:

Emberséget az emberfiának, s lányainak!”

– Unalmas vagy:

Csökevényesedett erkölcsi eszmédben hálátlan

s hasztalan, csak idétlenkedni tudsz,

ha Igazságról s őszinteségről van szó,

miközben magad is már rég menekülnél

a holnapok mérleg-súlyától,

amiken majd lelkiismereted megmérik,

s megítéltetsz milyen is voltál,

s milyen módszerekkel

voltál képes túlélni s tűrni?

– Talán jobb is, ha az embert csupán

halála pillanata után magasztalják vagy leköpik,

s így legalább míg életében Sebezhetőségét,

kiszolgáltatottságát kímélik,

– a létezés aprócska részletei legalább tudhatók

biztos módszerekkel s lakhatók!

A legrosszabb tény:

Az ember mindent hátrahagyva,

kedvenc versei nélkül, Ádám-pucérsággal

majd földbe megy, s utána a nagy

Semmi költözködik ideiglenes

keretek között a helyébe!